Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Baán István: Görög katolikusok Miskolcon és környékén a XVIII. században

szórványos bejegyzéseket találunk az anyakönyvekben, amelyek arról tanúskodnak, hogy igazi állandó papja nem volt a közösségnek, csak a városban hosszabb-rövidebb ideig tartózkodó szerzetespapok. A matrikulákban csak egy-egy bejegyzés erejéig találkozunk 7 kalugyer-pap nevével a három évtized alatt, közülük csak egy, Konsztantinosz működött itt két és fél évig (1736. febr. 9-1738. nov. 8.).

9 Az 1746-os jegyzőkönyv viszont említi Leondinus pópát, akinek nevével nem találkozunk az anyakönyvekben. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a 8, nevén ismert ortodox papon kívül még sokkal többen is működhettek ideig-óráig a görög kompánia lelki szükségleteinek kielégítésére, anélkül, hogy nevüket az anyakönyvben feljegyezték volna. Ugyanebben az időszakban keressük az egyesült parochia nyomait is. Mivel sehol semmiféle említést sem találtunk arról, hogy a miskolci görögök valaha is egyesültek volna, mint ahogy ez rövid ideig megesett Egerben (1688-1718),

10 ezért ezt nem is feltételezhetjük. Az 1746-os kánoni látogatás szerint ugyanis „a görögöknek ettől a századtól fogva, amióta vannak Miskolcon, mindig volt saját görög papjuk" . Ugyanakkor azt is feljegyzik az említett Leondinus szerzetespapról, hogy Jól viselkedik, ami a latin szertartású parochussal kapcsolatos joghatóságot illeti. A saját imaházában celebrál, prédikál, az eucharisztia és az utolsó kenet szentségét kiszolgáltatja a görögöknek, de a (latin) parochus engedélye nélkül se nem keresztel, se nem temet." 11 Ebből látható, hogy bármennyire református többségű volt is a város és annak tanácsa, a plébános mégis tudta érvényesíteni akaratát a nem egyesült egyházközségnél is, ami a külső tevékenységet illeti. Az 1769es canonica visitatio még ezzel sem elégedett meg, hanem előírta, hogy az orthodox papok „minden stoláris ügyben a katolikus paróchusnak legyenek alárendelve..." , sőt „nem szabad, hogy (a görögöknek) saját pópájuk legyen" .

l2 Feltételezhetjük tehát, hogy valamilyen kísérlet történhetett uniáltatásukra, s erre a legjobb alkalmat az az időszak szolgáltathatta, amikor nem volt állandó papjuk. Az egyesült egyházközségek számának növelése nemcsak Egernek állt érdekében, hanem a munkácsi püspököknek is. Létjogosultságukat csak úgy igazolhatták a katolikus egyházon belül, és elsősorban az egri püspökök előtt, ha igyekeztek minden eszközzel az uniót létrehozni a területükön még helyenként létező vagy újonnan létesülő ortodox közösségeknél, illetve megszilárdítani a már egyesült parochiákon, 9 MOEA I. 380. 10 BIHARI J., Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II., Eger 1956, 392-456. 11 Egri Főegyházmegyei Levéltár Arch. Nov. 3412. szám, 110. 12 Uo. Arch. Nov. 3418. szám.