Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Kobold Tamás: Az eltelt évszázad tanulságai, s napjaink városképe

Az első kölcsönt a város megkapta, az építkezések nagy ütemben elkezdődtek. Aztán szóbakerült egy második kölcsön felvételének igénye, szükségessége is. Erre 1926-1927 között került sor, s az előző kölcsön kamatlevonásai miatt közel 350.000 dollár újabb kölcsönt kapott a város. 1927-ben már látható volt, hogy a kölcsön terhére indokolatlanul sok építkezés indult. így a 40+40+100 ínség- vagy munkáslakás, kisebb és nagyobb városi bérlakások (Eperjesi u. és Déryné u.), amelyeket befejezni nem tudtak. Mint el nem készült beruházást, városi tulajdont pedig értékesíteni nem lehetett. Ez indokolta, hogy a megkezdett munkákat folytatva, ugyanakkor a részleteket és kamatokat a fővárosi bankoknak törlesztve újabb, a korábbi kettő összegét meghaladó hitelt kényszerült felvenni a város 1928-ban. Erre 1928 nyarán került sor. A hitel összege 800.000 dollár volt, a kölcsön időtartama pedig 25 év, vagyis 50 félév. (Tehát az utolsó részletfizetés 1978-ban volt aktuális.) A kölcsön felvételét követően alakult ki a gazdasági válság, s a kölcsön felvétele ellenére Miskolc 193l-re fizetésképletenné vált. 1931 második felében, és 1932-ben tartozásai kiegyenlítetlenek maradtak. A városgazdálkodásnak és városüzemeltetésnek ez volt az a pontja, ahonnan tovább lépni újabb kölcsönök felvételével már nem lehetett. 1939-ben felvetődött, s a háborús években kialakult a megoldásnak olyanfajta elképzelése, amely a város ingatlanainak eladásából kívánta a tartozásokat rendezni. Ez 1944. elejére történt meg, vagyis a város minden ingatlanát (földeket és épületeket) értékesített azért, hogy a visszafizetés tehertételeit elkerülje. A város tulajdonának „kiseprését", értékesítését Szlávy László polgármester a következőképpen indokolta: „Célom az, hogy a háború alatt, amikor a hasznos beruházások lehetősége egészen minimális, a várost tartozásaitól mentesítsem és a háború után módomban legyen a kedvező időpontot megragadni ahhoz, hogy beruházásainkat megkezdjük. A vagyontalan, de adósságmentes város könnyebben kap jó feltételek mellett kölcsönt a beruházásokhoz, mint a vagyonos, de agyonterhelt város." Mint tudjuk a polgármester elképzelése nem vált valóra, s az amerikai Speyer-kölcsön visszafizetése sem a városokat terhelte, hanem azt a magyar állam vállalta magára. A Speyer-kölcsönnek a város múltját tekintve is van jelentősége, a jövőkép alakítása szempontjából levonható a tanulság. Összességében a Speyer-bankölcsön miskolci „pályafutása" negyed évszázadig tartott. Felvételére részben azért volt szükség, mert a város a 19. század végén elkezdett nagy beruházásait nem tudta finanszírozni, ezek szükséges, de lassú megtérülésű befektetések voltak, s ehhez a szükséges helyi tőke nem állt rendelkezésre. A konszolidációs államkölcsön felvétele érdeke volt minden azt megpályázó magyar városnak, hiszen a települések fellendülésének egyik forrá-