Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Kobold Tamás: Az eltelt évszázad tanulságai, s napjaink városképe

városi tanács helyett ekkor vált az irányítás legfőbb szervévé a törvényhatósági bizottság. Ha ezt a két időpontot, tehát 1870-1871-et és 19071909-et szemléljük, akkor azt kell megfogalmaznunk, hogy közel négy évtizedes küzdelemre, harcra volt szüksége Miskolcnak ahhoz, hogy a 19. század utolsó harmadában megfogalmazott célkitűzéseit elérhesse. A várost ekkor irányító polgármesterek, így Losonczi Farkas Károly (1873-1878 között), Soltész Nagy Kálmán (1878-1901 között), és Szentpáli István (1902-1911 között), ha politikai nézetüket, gondolkodási rendszerüket tekintve nem is mindenben értettek egyet, erkölcsi kötelességüknek érezték a véleménykülönbségeken való felülemelkedést, s a város érdekeinek minden körülmények közötti képviseletét. Ezt nagyon világosan és emberi módon fogalmazta meg Soltész Nagy Kálmán: „Mi volt nekem a polgármesteri állás? Nem csupán hivatal, tisztesség volt az részemre, mindenem, életem volt az nekem . . . Ha visszatekintek polgármesteri állásom elsó' és utolsó napjaira, ha megfigyelem azon változást, mely Miskolcz város életében az időközi évek alatt beállott, ha látom, hogy Miskolc városát népességének száma, kulturális és emberbaráti intézményeinek sokasága, a város külsó' képének megváltozása magyar ország egyik igen jelentékeny helyévé emelték, azon jóleső érzés tudatára jutok, hogy abban nekem részem van, hogy nem czéltalan volt munkálkodásom . . . Mint Miskolcz elsó' tisztviseló'je a város elsó' szolgájának tekintem magamat. Nem válogattam az időben, a dologban, a személyben, a nap minden szakában, minden dologban és személyválogatás nélkül a legnagyobb lelkiismerettel igyekeztem kötelességemet teljesíteni. ... És mélyen fájlalom azt, hogy Miskolc önálló törvényhatósággal ruháztatott város legyen, polgármesterségem évei meg nem hozhatták." Valóban úgy halt meg, hogy nem tudhatta: a városfejlődésnek ez a fontos kérdése mikor oldódik meg. A koncepciót végül is megvalósító Szentpáli Istvánt sem csak ezért tiszteli és tartja számon a várostörténeti irodalom. A város jogállásának változásával kapcsolatban még néhány évszámra, csomópontra irányítanám a figyelmet. Hodobay Sándor polgármesterségének idején, 1922-1935 között, a város nagyon sokat fejlődött. Ebben szerepe volt a jó városfejlesztési,koncepciónak, s annak az amerikai bankkölcsönnek, amelyet Miskolc több részletben vett fel, s leromlott, megkopott infrastruktúrájának felújítására fordított. Ezekkel a beruházásokkal, s számos középülettel — mint később majd részletesen is hivatkozók rájuk — napjainkban is találkozunk. A beruházásokhoz hasonló jelentősége, értéke volt annak, hogy a szociálpolitikai intézkedéseket kiemelten kezelve, csak helyi tervezőkre, kivitelezőkre, szak- és segédmunkaerőre építve, a munkanélküliség szorításából sikerült kiszabadítania a várost. A közigazgatás is ennek rendelődött alá. Igaz