Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Dobrossy István: Az ezredéves évforduló megünneplése és emlékei Miskolcon

kották, gondolkodtak, miként formáltak véleményt, s miként ítélték meg a maradandó emlékek hátrahagyását egy évszázaddal ezelőtt. A 19. század utolsó évtizedében, 1890-1900 között Miskolc lakossága több, mint 40%-kal növekedett (30.408 főről 43.096 főre nőtt). A 20—30 év közötti generáció volt a legnépesebb, a lakosság 36%-át tette ki (15.460 fő). A születések száma lényegesen meghaladta a halálozások számát, a férfiak néhány százzal voltak többen, mint a nők: a város statisztikai mutatói alapján összességében a „jó" kategóriába sorolható. A lakosság meghatározó többsége magyar, csupán a németek és szlovákok száma haladta meg az ezer fó't, a román, rutén, horvát és szerb lakosság száma százalékos arányban nem volt kifejezhető. A felekezeti megoszlás szerint néhány ezerrel volt több a római katolikus, mint a református vallású, az izraeliták pedig harmadikok a vallási számarányban. A 43.000 ember 4.792 házban lakott. A főutca házai többnyire kőből-téglából épültek, s ezek az összes lakóházaknak közel a felét tették ki (2.303 ház). A mellékutcák,-az ún. gazdálkodók utcái többsége vályogházból állt (2.315 ház). Úgy látszik tehát, hogy 1878. évi árvíz után a házak jelentős hányada vályogból épült újjá. A város külső képét, az idegen előtti „megjelenését" nemcsak a földszintes-emeletes házak váltakozása, hanem a házak fedése is mutatta. 1896-1900 között Miskolc a fazsindellyel fedett házak városa volt. A házak 2/3-a (2.979) volt zsindellyel fedve. A belvárostól távolabb jellemző volt a nád- és a zsúpfedél (641 házat fedtek így). A kőpalával és bádoglemezzel fedett házak száma közelítette a zsúpfedeles házakét, s ha nem is számított ritkaságnak, egyáltalán nem mondható jellemzőnek a házak cseréppel történő fedése. Miskolc tehát lélekszámát, összetételét tekintve egy kellemes kisváros, de még a századfordulón is — múltját meghazudtolni nem tudva — „tűzveszélyes" város. A millennium évében így jelent meg Miskolc a látogatók, az ideérkező vendégek előtt. Önmaga előtt pedig elképzelésekkel, tervekkel, s ezek megvalósításában akarattal és vágyakkal egyaránt. A város képviselőtestületének élén Soltész Nagy Kálmán állt, aki az 1878-as nagy árvíztől töltötte be a polgármesteri tisztet. Legfontosabb feladatának tekintette Miskolcot a „rendezett tanácsú város" statusából „önálló törvényhatósági joggal felruházott város"-sá emelni, vagyis a megyei fennhatóság alól véglegesen kivonni. Mint tudjuk, ez 1907-ben sikerült. A kiválás gyakorlati előkészítése, a közös ügyek szétválasztása után 1909. január 1-től kezdte meg a város, mint önálló törvényhatóság működését. (A város címerében erre utal az 1907. és az 1909-as évszám egymásmellettisége.) 1896-ban ennek a több évtizedes elképzelésnek, illetve az elképzelés megvalósításának voltak komoly akadályai, de megvolt a realitása, a valóságmagva is. Akadálya volt a