Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Wolf Mária: X-XI. századi települések Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Az 1990-ben végzett szondázó-hitelesítő ásatás során, amely körülbelül 1000 négyzetmétert érintett, nyolc földbeásott házat, néhány gödröt, valamint 15 szabadon-álló kemencét és ezek gödreit tudtuk feltárni. A feltárt terület K-i végén valóságos kemence-komplexum került elő, amelyeknek a gödreit részben egymásba, részben elpusztult házak gödreibe ásták bele. Elpusztult házba beásott kemencéket az ásatási terület egyéb pontjain is meg lehetett figyelni. A legtöbb kemence szájánál nagyméretű köveket találtunk részben a sütőfelületbe, részben az oldalfalba tapasztva. A kemencék gödrei kerekek vagy vese alakúak voltak. Az előzőektől eltérő funkciója lehetett a szerkezetileg is különböző VIII. kemencének. A 0,7x1 méteres, patkó alakú kemence vázát alkotó karók helyeit jól meglehetet figyelni. Alja nem volt kitapasztva, csak erősen átégve, belsejében nagymennyiségű égett gabonamag helyezkedett el. A kemencék környékén meglehetősen sok cölöp, illetve karólyukat találtak, ami arra enged következtetni, hogy felettük valamiféle tető is állhatott. Az ásatáson feltárt házak általában kisméretűek, 2,7-3x 3-3,5 méteresek, nagyjából négyszögletesek voltak. 0,3-0,4 méterre mélyedtek a bolygatatlan altalajba. Tüzelőberendezéseik jóval kisebbek voltak, mint a szabadban álló kemencék, 0,6-0,8 méter átmérőjű, gyengén átégett tapasztásuk körül mindenhol sok, többnyire ökölnyi méretű követ találtak. Feltehető tehát, hogy ezek kőkemencék voltak. Némiképp eltér ezektől a 8. ház kemencéje, amelynek nagyméretű sütőlapja volt, és mivel a közelében sehol sem került elő kő, így minden valószínűség szerint teljes egészében agyagból készítették. Szokatlanul kis méretű volt a 4. ház kemencéje, amelynek gyengén átégett sütőlapja körül körben előkerültek a vázát alkotó, igen vékony vesszők helyei. A házak nagy többségénél jól meg lehetett figyelni a tetőt tartó ágasfák nyomait, de a legtöbb helyen ezeken kívül még számtalan kisebb, nagyobb karólyuk is előkerült körülöttük, amelyek részben a tetőzethez, részben azonban feltehetőleg az oldalfalakhoz tartozhattak. Lépcsőzetes bejáratot két ház esetében tudtunk megfigyelni (1., 3. ház). A kora Árpád-kori házak jellegzetes „berendezése" az ülőgödör a legtöbb házban előfordult, de több helyen a házbeli karólyukak egyéb berendezési tárgyakat is sejtettnek. A házak padlója sem letapasztva, sem ledöngölve nem volt, a bolygatatlan altalajt alkotó sárga homok azonban olykor keményre volt taposva. Egy esetben sikerült megfigyelni, hogy a gödörházhoz (3. ház) földfelszíni rész is tartozott, itt még egy tüzelőberendezés maradványa is előkerült.