Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

res és Vietorisz László Diósgyőr-vasgyári evangélikus lelkész magas nívójú hozzászólása után a közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúan elfogadta és elhatározta, hogy azt ezer példányban kinyomtatja, és eljuttatja a kormányhoz és az országgyűlés mindkét házának tagjaihoz. Az egyházkerületi közgyűlés határozatáról a napilapok révén tudomást szerzett Klebelsberg Kúnó gróf kultuszminiszter, aki bekérette a közgyűlés jegyzőkönyvét, s csakhamar szükségesnek tartotta, hogy a kérdés kapcsán a maga véleményéről és nézeteiről interjú formába a sajtó útján tájékoztassa az ország közvéleményét. Az augusztus 21-iki lapok egymástól eltérően közölték a miniszter felfogást, de nagyban fedi a kultuszminiszter nyilatkozatát a következő félhivatalos közlemény:

11 „Az egyik sérelmezett miniszteri rendelet a jogakadémiákra felvehető elsőéves hallgatók létszámát negyvenben állapította meg. A létszámot az 1920. évi XXV. tc. első szakasza alapján a miniszter a tudományegyetemekre, a műegyetemekre, a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra évenként állapítja meg. Az idézett törvény tehát a jogakadémiákra kifejezetten kiterjed, a miniszter tehát félreérthetetlenül megállapított törvényes hatáskörében járt el. A másik sérelmezett intézkedés az, hogy a miniszter közölte mindhárom felekezeti jogakadémiával, hogy államvizsga-bizottságaikat, amelyeket évről évre választanak, ezentúl megerősíteni nem fogja, tehát tekintsenek el azoknak az 1927/28. évre való megválasztásától. Egyébről a két sérelmezett rendeletben sincsen szó. Az államvizsga köztisztviselői pályára minősít, a miniszternek tehát joga van azt megállapítani, hogy hol engedi meg ily vizsga letételét. A miniszter a jog- és államtudományi államvizsgákat, mint másodosztályú és ma már ki nem elégítő minősítést, a készülő jogi oktatási reformmal kapcsolatban teljesen meg akarja szüntetni, s az azok megtartására vonatkozó jogot sem az 1790. évi XXVI. tc., sem a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868: XLIII. tc. alapján követelni nem lehet. Nincs szó tehát felekezeti sérelemről, mert a miniszternek mindkét rendelete az egri katolikus, a kecskeméti református és a miskolci evangélikus jogakadémiákra egyaránt vonatkozik és nincs szó a rendeletekben jogakadémiák megszüntetéséről, vagy nyilvánossági jognak megvonásáról sem, mert a jogakadémiák továbbra is működhetnek."

12 Ezzel a félhivatalos közleménnyel szemben, amely több helyen mellékvágányra igyekezett a vitás kérdéseket terelni és így alkalmas volt a közvélemény számára a tények állásáról helytelen képet adni, Geduly Henrik püspök szükségesnek látta egy helyreigazító nyilatkozatot adni, amely a Pesti Napló 1927. évi augusztus hó 25-iki számában jelent meg és nagy feltűnés váltott ki. 11 Uo. 16-17. 1. Egyes lapok szerint a kultuszminiszter az egyházkerület határozatát „renitens"-nek nevezte és a renitenciát nem tartotta az államrezonnal összeegyeztethetőnek. 12 Uo. ih.