Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Ajánlás

AJÁNLÁS A magyar honfoglalás ezeregyszázadik évfordulójának megemlékezései, rendezvényei színessé, eseményekben gazdaggá tették valamennyiünk, minden miskolci polgár számára ezt az évet. Kulturális és sportrendezvények, megemlékezések és tudományos ülésszakok követték egymást, művészi kivitelezésű térplasztika valamint kiadványok dokumentálják és közvetítik mai gondolkodásunkat, gondjainkat és elképzeléseinket az utódok, az utókor számára. A miijecentenáriumi bizottság által támogatott kiadványok sorában különös jelentősége van a miskolci jogakadémia múltját és életét bemutató, közzétevő kötetnek. Nemcsak azért jelentős, mert szakértő szerző, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Jogtörténeti Tanszékének igazgatója látta el valamennyiünk számára sokat jelentő bevezető és értékelő tanulmánnyal, s nemcsak azért fontos mert a 20. század első felének a művelődés és jogtörténet területén kiemelkedő eredményeket elért jeles kutatója naplóját olvashatjuk, hanem azért is, mert hitvallást olvashatunk a korabeli Miskolcról, a város szellemi életéről. Bruckner Győző pedagógusi, tudósi hitvallása szerint ez az intézmény ,,az érvényesülés szabad iskolája" volt Miskolcon, ahol az oktatók „mindent az ifjúságért" elvet tartották megvalósítandónak gyakorlati munkájukban. A kortárs Zsedényi Béla ezt a mentalitást értelmezve a jogakadémia Miskolc szellemi életében betöltött szerepéről a következő gondolatokat írta: „Alig volt és van nagyobb város az országban, amely az új évszázad e máig lepergett három évtizedében oly nagy megértést mutatott volna az egyetemi gondolattal szemben, mint Miskolc. A város vezetőinek erős kultúrérzékére és európai látókörére vall, hogy valahányszor e

gye

gy új egyetem, vagy főiskola felállítása, vagy áthelyezése, különösen a legutóbbi évtizedben, szóbakerült, Miskolc minden egyes alkalommal ott állt a küzdők