Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az eperjesi ősi evangélikus kollégium az első világháború küszöbén

zetet kellett keresni azok fenntartására. Közvetlenül az első világháború kitörése előtti években Eperjes szabad királyi város, Sárosmegye törvényhatósága és az eperjesi pénzintézetek szerződésileg kötelezték magukat négy jogi tanszék fenntartására. Maga a város két tanszék dotálására vállalt kötelezettséget, Sárosmegye és az eperjesi pénzintézetek egy-egy tanszék fenntartását biztosították, úgyhogy a jogakadémia az 1914. évi tanévben már tíz betöltött tanszékkel kezdhette volna meg működését. Ez az intézkedés jelentősen előmozdította az egyetemi gondolat realizálását. Az állami királyi jogakadémiák szervezetileg csak nyolc tanszékkel rendelkeztek, ezzel szemben az eperjesi jogakadémia már túlhaladta volna 1914-től kezdve az állami jogakadémiák színvonalát és biztos lépéssel kezdte magát a felállítandó eperjesi csonka egyetem jogi fakultásává kiépítem. A jogakadémia erőteljes mozgalma élénk visszhangot keltett az országban és népszerűvé, valamint népessé tette a főiskolát, úgyhogy az ország tíz jogakadémiája közül,

7 az első világháború előtti tanévekben, a joghallgatók létszáma tekintetében első helyen állott.

8 A sok joghallgató élénkké tette a kollégium épületét és pezsgő, virágzó életet adott a városnak, minthogy akkor az előadások látogatása ellen még nem merült fel kifogás. Országos viszonylatban is tudós tanárai voltak ekkor a jogakadémiának,

9 de a kollégium többi intézeteinek tanárai is vezető szerepet játszottak hazai kultúrintézményeikben.

10 A kollégium tényleg kiváló érdemeket szerzett a közművelődés terén és nemzetiségi vidéken a magyar hazaszeretet oltára és végvára volt; jogi főiskolájával nemcsak jogot hirdetett, hanem a magyar szokásjog és evangélikus egyházjog művelésével a magyar nemzetnek és az evangélikus egyetemes egyháznak hálájára is érdemesítette magát.

11 A világháború befejezése után hazánk megcsonkítása eldöntötte ennek a virágzása tetőfokához elérkezett kultúrintézménynek sorsát is. Az eperjesi kollégium, mely évszázadokon át nemzeti kultúránk egyik dicső lapját ékesítette, most széthullott és a magyar művelődés előretolt védbástyája ledűlt, a szent hagyományok letéteményese áldozatul esett a szlovák nemzetiségért folyó ádáz harcnak. 7 Jogakadémiák voltak: államiak Pozsonyban és Kassán, kir. kath. alapítványi jellegű Nagyváradon; református Debrecenben, Sárospatakon, Máramarosszigeten, Kecskeméten, evangélikus Eperjesen és Egerben és Pécsett katolikus jogakadémiák működtek. 8 Rendszerint félévenként 300 körül mozgott a joghallgatók létszáma. 9 Horváth Ödön, Horovicz Simon, Mikler Károly, Raffay Ferenc, Ereky István, Réz Mihály, Flórián Károly, Obetkó Dezső, Maiéter István és Hebelt Ede. 10 Mayer Endre, Csengey Gusztáv, Szlávik Mátyás a theológiai akadémián. Gőmöry János, Ludmann Ottó, Frenyó Lajos, Wallentinyi Samu, dr. Peskó Ödön, Teltnél Kornél, Szentiványi Frigyes, Schöplitz Géza. Köröss Sándor a főgimnáziumban, Gamauf György, Szlajkó Mihály, Gerhard Béla, Schóczky, Maiéter G. és Bechter József tanítóképzőintézeti tanárok. 11 Lásd: „A tiszai evangélikus egyházkerület miskolci jogakadémiájának múltja az eperjesi ősi kollégium tükrében" című tanulmányának 30. 1. Miskolc, 1942. a jogakadémia 1942/43. évi Almanachjában és különlenyomatban.