Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

Budapesten 1944. október 23-án kari ülést tartottak, amelyen a dékán, Haendel Vilmos, Zelenka István, Hilscher Rezső jogakadémiai tanárok és Sztehlo Zoltán debreceni tanár vett részt. Itt derült ki, hogy Haendel katonai behívót kapott, tehát rá egyelőre az oktatásban nem számíthatnak. Több variáció vetődött fel a jogakadémia elhelyezése ügyében is. Először Veszprém került szóba, de ezt a lehetőséget, - mivel ott kevés evangélikus élt és a főútvonaltól is távol esett-, elvetették. Olyan megoldás is fel- merült, hogy a jogakadémiát Budapest és Sopron székhellyel egyelőre „kettéosztva" működtetnék tovább. Sopronból azonban rossz hírek érkeztek: a líceum épületét hadikórház céljából már igénybe vették, a teológiai kar épületére a pécsi egyetem tartott igényt. A soproni tanítóképző új szárnyát időközben a szegedi egyetem számára foglalták le. Kőszegen sem állt megfelelő épület az akadémia rendelkezésére. A dilemmát végül Rqjnis Ferenc nyilas kulttiszminiszter 1944. október 25-én kiadott rendelete oldotta meg: a kormányzat október 29-től bizonytalan időre „bezáratta" az egyetemeket és főiskolákat. így a jogakadémia esetleges áttelepítése is feleslegessé vált. Miskolc kiürítése esetén már csak az irattárat és a dékáni hivatalt kellett áttelepíteni, amelyek fogadását a budapesti Luther-Udvar vállalta. Bruckner Győző november 5-én a legfontosabb nyilvántartásokkal és a meglevő készpénzzel felutazott Budapestre és „berendezte „ a dékáni hivatalt. A dékán azonban nem várta meg Budapest felszabadulását. Bár két tanártársa Zelenka és Hilscher kivárta az ostromot, ő Veszprémbe vitte a dékáni hivatal iratait és a megmaradt készpénzt. December 4-én már Sopronban volt, ahol a polgármestertől két szobát kapott. Az épületet két nap múlva bombatalálat érte. Bruckner Győző rendkívül nehéz döntés elé került. Fia, aki a veszprémi Danuvia fegyver- és lőszergyár igazgatója volt, a város katonai kiürítése folytán távozni kényszerült. Miután az idős, beteg professzor Sopronban nem kapott lakást, a fiával való együttköltözést, a kényszerű távozást választotta. Előtte azonban mindent megtett azért, hogy a jogakadémia ingóságait biztonságban tudta. Az akadémia 37 997 pengő összegű vagyonát a soproni pénzintézetnél helyezte el, az iratokat a soproni evangélikus egyház konventépületének pincéjébe záratta. Bejelentette Kapi Béla püspöknek, ha a jogakadémia újra működik, visszatér régi helyére. Miskolci újrakezdés A háborús események után Turóczy Zoltán püspök Zsedényi Bélát bízta meg a jogakadémia ügyének vitelével. Rajta kívül más oktató még nem tartózkodott Miskolcon. Nem sokkal ezután hirtelen talpra állt az oktatás. Az újraindulásba nagy szerepe volt Dr. Kovács Tibornak, aki lelkes odaadással kezdett az oktatók toborzásához. A tanítást dr. Záborszky Gyula miskolci törvényszéki tanácselnök, dr. Dienes István ügyvéd, dr. Kristóf Tibor városi főügyész és dr. Csorba Zoltán egykori lektor kezd-