Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

három jogi főiskolát. A húszas évek eleji gazdasági krízis ideje alatt, a világválság évein át a háborús időkig változatlan ütemben bocsátották ki a „szellemi proletárokat", szaporították a csökkent területű ország igényeihez képest aránytalanul nagy jogászság tömegét. Az egyetemek gyakran kifogásolták, hogy a jogakadémiákon folyó oktatás alacsony színvonalú, hiszen vidéki, a tudományosságtól nagy részben elzárt városokban, helyi érdekektől, vallásos meggyőződéstől befolyásolt szemlélettel nem lehet megfelelő tudású jogászokat képezni. Néha szóba került a főiskolai tanári kar egy részének alkalmatlansága, a jogászok presztízsét rontó készületlensége és az a körülmény, hogy a fenntartó egyházak néha erőteljesen beleszóltak az oktatás szakmai kérdéseibe is. A felekezeti jogakadémiák oktatási színvonalának megítélése persze nem egyszerű dolog. Mert például Miskolcon csak habilitált tanárok oktathattak, viszont az is igaz, hogy ez a másik két jogakadémián nem volt követelmény. A „vidékiségnek" is megvolt az a jótékony hatása, hogy a jogakadémiákon sok olyan szegényebb sorsú hallgató tanulhatott, akik egyébként távoli egyetemre anyagi okok miatt nem pályázhattak. A főiskolák kedvező hatást gyakoroltak a befogadó városok szellemi életére is. Erre legjobb példa újra csak Miskolc lehet, ahol a jogászképzésen kívül más felsőoktatási intézmény nem működött. A jogakadémiák létéről folyó vita a negyvenes évekig tartott. A megszüntetés gondolata az egyház komoly ellenállásába ütközött; a kurzus viszont nem akart a történeti felekezetekkel belső háborúságot. Maradtak a kisebb reformok, amelyek megvonták az államvizsgáztatási és a doktori cím adományozásának jogát, de érintetlenül hagyták a négy évfolyamos képzést és lényegében mindig a helyi igényeknek megfelelelően szabták meg az első évre felvehető hallgatók számát. A jogakadémiákat az állam anyagilag nem támogatta, így csupán anyagi okból radikális reformot nem szorgalmazhatott. A második világháború ideje alatt mégis hoztak egy törvényt, ameiy a jogakadémiákat két évfolyamos intézetté akarta zsugorítani. A reform nem elvi megfontolásból született. A kolozsvári egyetem visszaállítása és a szegedi egyetem felállítása után teljes képtelenség lett volna, ha - a működő debreceni kart is ideszámítva - három jogi kar mellett, a Dunától keletre még további három jogakadémia is működik. Az érdekeltek mégis megtalálták a módját, hogy a niinisztérium (!) felmentést adjon a törvény világos és egyértelmű rendelkezése alól. Az 1938/39-es tanév Látszatra minden a szokásnak megfelelően kezdődött. A példás precizitással vezetett és mindig pontosan megjelentetett Jogakadémiai Almanach

26 bő terjedelemben emlékezett meg a Miskolcon eltöltött húsz évről. Méltatta a város önfeláldozó anyagi 26 Az epenesi-rniskolci jogakadémia Almanachja (továbbiakban: Almanach) 1938/39. tanév