Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

szór előzetes engedélyével lehetett jelentkezni. Rendkívül népes volt a Bruckner Győző vezette egyházjogi szeminárium is. Felsőoktatási reformtervek A jogi szakoktatás megújításának gondolata az 1930-as évek elején újra felvetődött. A kultuszminisztérium Magyary Zoltán egyetemi tanárt bízta meg a reform elvi alapjainak kidolgozásával, aki szokatlanul gyorsan elkészült a tervezettel. Az egyetemek 1932-ben véleményt adtak róla, majd a jogakadémiák is állást foglaltak. A reformterv hosszabb távon nem számolt a jogakadémiai oktatással. A jogi főiskolákat „egyelőre fennálló" intézményeknek tekintette és kétséget sem hagyott tervezett megszüntetésük iránt. A racionalizálási javaslatot a jogakadémiák és a hitfelekezeti hatóságok nagy felháborodással fogadták. A miskolci jogakadémia tanári kara Zsedényi Bélát bízta meg egy memorandum elkészítésével. Ebben a jeles tudós egyszerűen képtelenségnek tartotta jogi főiskolák megszüntetésének tervét. A honi reformgondolatok sorsát is jól példázó, ismert események következtek: magas egyházi küldöttségek tiltakoztak a miniszternél, a kormányfőnél és magánál a kormányzóhál is. A képviselőházban 1932. május 30-án Petró Kálmán dr. a jogakadémiák védelmére kelt, majd Erdey Antal tette ugyanezt a felsőházban. A minisztérium a békés utat választotta: elállt a reformtól. A harmincas évek közepén Hóman Bálint újra tett egy tétova kísérletet a felsőoktatás korszerűsítésére. A jogakadémiák fenntartásában érdekeltek ezt már biztos kézzel verték vissza; igaz, a kormányzati szándék ezúttal sem volt túl határozott. Az 1936. december 10-re összehívott felsőoktatási kongresszus célja a készülő reformhoz vélemények összegyűjtése volt. Az ankéton kialakult vita központi kérdése ezután a közigazgatási egyetem létjogosultsága lett: így a jogakadémiák létkérdése háttérbe szorult. A fórumon később már csak egy támadó felszólalás hangzott el ellenük. A budapesti ügyvédi kamara elnöke a jogásztúlképzés okát a jogakadémiáknak tulajdonította és burkolt célzást tett az ott folyó alacsonyabb szintű képzésre. Molnár Kálmán, a pécsi egyetem közjogi tanszékének tanára ugyanakkor kiállt a jogakadémiák mellett. A professzor, aki egykor maga is a jogakadémián kezdte tanári pályáját, utalt arra, hogy a jogászi túlképzésnek nem kizárólagosan a jogakadémiai képzés az oka. Az ide felvehető joghallgatók összes száma valóban alig tette ki a budapesti egyetemre bekerülő jogtanulók harmadát. Nem lehet egészen véletlen, hogy az országos nyilvánosság előtt először az ügyvédek adtak hangot elégedetlenségüknek. A miskolci jogakadémia igazgató választmánya nagy felháborodással utasította vissza a miskolci ügyvédi kamara 1935. évi jelentését, amely szerint a jogakadémiák fölös számban ontják magukból a kizá-