Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia szemináriumi munkásságának tudományos és gyakorlatijelentősége

szerzett tapasztalatok és adatok összegyűjtése alapján tegyenek javaslatot a megbomlott egyezség helyreállítására. Az egyházjogi szeminárium közel ötven tagja vállalkozott erre a tanulmányútra. Fele részben mint az evang., és fel részben mint a református egyházközség részéről vegyesbizottság alakult meg, amely az evangélikus lelkésznél és a református kurátornál, valamint az egyes evangélikus és református presbiterektől és hívektől szereztek részletes tájékoztatást a megbomlott egyezségi állapotokról, az ellentétek tulajdonképpeni indító okairól és áttanulmányozták helyszínen az írásba foglalt 1874-iki egyezségi megállapodást, mint szerződést és az 1887-iki jóváhagyási felsőbb hatósági záradékot. Ezen részletes előtanulmányok után összeült 1943. április hó 17-én Fenyőházi Elemér elnöklete alatt, az egyházjogi szeminárium keretében a vegyesbizottság ülése, amelyen Turóczy Zoltán a tiszai evang., egyházkerület püspöke is megjelent. A vegyesbizottság ülése teljes tárgyilagossággal és az atyafiságos szeretet és megértés jegyében zajlott le. Elsőnek Simon Gyula ismertette a prot. egyházak kapcsolatainak különböző fajait, az uniót és az egyezséget, és rámutatott arra, hogy szerinte a prot. egyházak egymáshoz kapcsolódása szerencsésebb megoldásának az egyezségi kapcsolat mutatkozik. Kováts Lajos a hazai prot. egyházak között létrejött egyezségeket, nevezetesen a nagygeresdiés a megújított nagygeresdi egyezséget ismertette kritikai megjegyzésekkel. Kiss Lajos a megszüntetett egyezségek megújításának szükségességét hangsúlyozta. Még egyetemes érvényű megállapodás nem jön létre a két prot. egyház között, legalább helyi jellegű megállapodásokkal kell azt elősegíteni. A konkrét ügyben fennálló, de részben megbomlott megállapodást a békesség jegyében kell felújítani. Bónis József részletesen ismertette az evang., anya- és református fiókegyház között létrejött szerződés tartalmát. Rámutatott arra, hogy a reformátusok részéről a megállapodás szerint, sőt azon túlmenő szolgáltatások történtek, viszont a templomhasználat joga, amely körül a vita támadt, evangélikus részről tétetett vita tárgyává. Ezzel szemben Németh Zoltán kimutatta, hogy az egész súrlódásnak személyi okai voltak s nem vádolható egyik egyházközség sem azzal, hogy szándékosam bontotta volna meg a békét, illetve az egyezséget. Jogelméleti alapon vizsgálta a szerződés érvényességét megállapította, hogy a megújított nagygeresdi egyezségben körülírt egyezségi formák egyikéhez sem sorolható kimondottan a szóban forgó megállapodás, mert sem kifejezett egyesülési, sem csatlakozási viszony nem állapítható meg, kétségtelen azonban, hogy a szerződés által szabályozott egyezségi viszony ma is fennáll, mivel az egyoldalúi ag nem bontható fel és kétoldalú megegyezés esetén is az egyházi hatóságjóváhagyása szükséges. Meszticzky András a két kapcsolódott egyházközség viszonyának gyakorlati jelenségeit ismertette és kiemelte, hogy a megbomlott egyezség ellenére csak evang., részről kapnak mindkét helybeli prot. egyházközség hívei lelki gondozást. A maga részéről az egyházi adó problémájában látja az ellentétet. Fenyőházy Elemér elnök összegezve az elhangzottakat, szavazás alá bocsátotta a kérdést és a bizottság megállapította, hogy az 1874-ben keletkezett és 1887-ben jóváhagyott egyezségi megál-