Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia az egyház szolgálatában

egyházközség tagjai azonosították magukat egyházfelügyelőjének és a jogakadémia dékánjának azon tervével, hogy Miskolcot kell a tiszai evangélikus egyházkerület állandó püspöki székhelyévé kiépíteni. Miskolcot erre földrajzi adottsága egyenesen predesztinálja, mert a gömöri-kishonti esperességnek 1939-ben történt csonka országunkhoz való visszacsatolása után Miskolc közlekedési szempontból is a kerület bármelyik egyházközségéből legkönnyebben elérhető volt. Miskolc mellett szólott az örökölt vattai, még mindig tekintélyes birtokterület, amelynek jövedelméből új kulturális, szociális és karitatív intézmények kiépítése volt remélhető. A püspöki székhelynek Miskolcon való állandósítása esetén a két eperjesi kultúrintézmény is emelné a miskolci evangélikus püspökség jelentőségét. Viszont a jogi főiskola is nyerne tekintélyben, súlyban, ha püspöki székhelyen működhetnék. A püspöki székhely állandósításának gondolata 1939-ben merült fel és november hó 27-én foglalkozott ezzel a kérdéssel a tiszai evangélikus egyházkerület presbitériuma, amelynek ülésén Bruckner dékán és egyházfelügyelő a miskolci terv mellett tört lándzsát, de a többség Nyíregyházát kívánta állandó püspöki székhellyé tenni, jóllehet a felszólalók mind elismerték a Miskolc mellett felhozott érvek súlyos voltát.

28 A kisebb egyházközségek, mint Arnót, Tolcsva, Fancsal és Hernádvécse is bizalommal tekintettek egyházfelügyelőikre, akik mint jogakadémiai tanárok közvetlen összeköttetésben állottak az egyházmegyei és egyházkerületi elnökséggel és így mint egyházközségeik patrónusai léphettek fel, ha azok érdekeit védeni és a Boldváry-alap, vagy más segélyek elnyerését kellett biztosítani. Kifelé az egyházfelügyelők a jogakadémia tekintélyét és súlyát emelték, befelé meg az evangélikusság összetartozásának tudata erősödött és így a jogakadémiának fokozottabb mértékben evangélikus jelleget adott és kidomborította, hogy a jogi főiskola az egyház szolgálatában álló fontos egyházi kultúrintézmény. Az 1934-37. zsinat által hozott törvényeknek jóváhagyása után 1938-ban megszerveztették az egyházmegyei, egyházkerületi és egyetemes presbitériumot. Választás útján a jogakadémiai dékán mind a három, Zsedényi Béla jogakadémiai tanár pedig két utóbbiba bekerült és így újra erősödött a kötelék jogakadémia és egyház között. A jogakadémia tanárok erősítették az egyházzal kapcsolatukat azzal is, hogy ismeretterjesztő és egyházépítő előadásokat tartottak minden felé. Ezzel olyan tevékenységet fejtettek ki, hogy szinte elhivatott misszionáriusoknak is beillettek. Megragadtak minden alkalmat arra, hogy hirdessék a tudomány jelentőségét és az az alaptételt, hogy az igazi tudomány nem lehet a vallás ellenfele. Ilyen egyházépítő előadásokat tartott a jogakadémiai dékán Miskolcon kívül, ahol ismételten szerepelt, Diósgyőrött, Sátoraljaújhelyen, Debrecenben, Balassagyarmaton, Ónodon, Nyíregyházán, Kolozsvárott, Sopronban, Pécsett, Kpssán, Lásd a tiszai egyházkerület 1939 évi november hó 27-én tartott presbitériumi ülésének jkvét