Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

Károly dékán, jogtörténész több részletben beszélt a „vezérek korabeli ősmagyar nemzetségi kommunizmusról". Ugyanő tartott órát „gazdaságtörténeti és művelődéstörténeti módszer alkalmazásával az egyéni tulajdonnak I. István korában bekövetkezett kialakulásáról." A miskolci „baloldali ügyvédek" április 5-én elhatározták, hogy egy tudományos szemináriumot állítanak fel, ahol az újonnan alakuló proletárjog elsajátításáról és a szociális ismeretek fejlesztésének szükségességéről előadásokat tartanak. Április 8-án felhívás jelent meg a miskolci jogtanulókhoz is. Kálmán Ödön joghallgató kérte társait: április 12-én jelenjenek meg a jogakadémián „szakszervezetbe való tömörülés és az új kommunista társadalomban való megfelelő elhelyezkedés ügyében."

11 Másnapi újsághír szerint a joghallgatók szakszervezete megalakult, működésének irányítására végrehajtó bizottságot választott. Krausz György miskolci kultúrbiztos 1919. április 20-án felhívott mindenkit, „aki a szocializmus-kommunizmus köréből előadást tud tartani, jelentse tárgykörét, címét a művelődési osztálynak." A jelentkezőkből munkásképző gárdát kívántak alakítani „melynek minden tagja kötelezi magát, hogy egész szellemi tőkéjét feltétlenül a proletárösszesség szolgálatába állítja." Bruckner Győző is említi, hogy a főiskola tanári karát is felhívták: tartsanak hetenként kétszer öntudatosító szociológiai előadásokat a Vörös Hadsereg tisztjei és altisztjei részére. Forrásaink nem igazolják az itt tartózkodó tanárok közreműködését. A Reggeli Hírlap 1919. április 18-án „Munkásegyetemet Miskolcnak!" címmel nagyszabású reformprogramot adott közre. A cikk a jogi felsőoktatás radikális átalakítását követelte. Harcot hirdetett a régi ideológiájú iskolák ellen, és az „eddig mellőzött, letompított tudományágak" oktatását szorgalmazta. „Jogász nép voltunk s a jogi főiskolák gyári módon termelték a szellemi proletárokat." A helyzet a Tanácsköztársaság alatt megváltozik, a ,jogi és államtudományi karok a mai formájukban nem fognak fennmaradni." A várható átalakítások arra az alaptételre épültek, hogy a közvetlen jövőben megszűnik a magánjog, és az oktatás fő súlya az államtudományi tárgyakra helyeződik át. Az új szellemű értelmiséget a munkások közül kell kiválasztani: ezt a körülményt a jogi oktatásnak is figyelembe kell vennie. Ami közelebbről a miskolci munkásegyetem ügyét illeti, azt az egykori eperjesi és a sárospataki jogakadémiák összevonásával kívánták létrehozni. „Szerencsés gondolat lenne ebben a hatalmas ipari és proletár centrumban a két főiskolát munkásegyetemmé egyesíteni." A levéltári adatokból kiderült: a két intézmény fúziójára a sárospataki jogakadémia igazgatósága tett javaslatot. A közoktatásügyi népbiztossághoz benyújtott kérelem tartalmilag egyezett a miskolci felhívással. Nem véletlenül: a közoktatásügyi népbiztosság egyik lelkes munkatársa a helyi viszonyokatjói ismerő jogtanár, Hébelt Ede volt. 10 Reggeli Hírlap 1919. IV. 3.; Rátkai András: A Tanácsköztársaság történetének első szakasza megyénkben. Borsodi Szemle 1969. 1. sz. 25. old. 11 Reggeli Hírlap 1919. ápirlis 9., Miskolczi Napló 1919. április 8.sz.