Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A megerősödés felé. A jogakadémia virágzása Miskolcon

stb. szép és hasznos szórakozást nyújtanak az ifjúság ama nagyobb fajsúlyú rétegeinek, melyek szabad óráikat a kávéházban-ülés, vagy kártyázásnál jobbra akarják fordítani. A gyorsírásban való jártasság, mely főiskolai években oly fontos, előmozdítására is gondom lesz s e téren már a kezdeményező lépések is megtörténtek. Az ifjúság és a tanári kar között levő viszonyra nézve arra fogok törekedni, hogy ne legyen túlságos nagy distancia a professzor s hallgató között; nincs szükség kothurnusokra, mert a szellemi munka sikerét csak a szeretetteljes együttműködés biztosíthatja. De amennyire szívemen viselem az ifjúság érdekeit, éppen úgy megkívánom tőle is, hogy kötelességtudó legyen, s főiskolai hallgató voltát komolyan vegye. A miskolciaktól, s a közeli környékbeliektől elvárom, hogy az előadásokat rendszeresen és szorgalmasan látogassák, s ha e tekintetben panasz merülne fel, szabályzatunk értelmében szigorú rendszabályok alkalmazását kell igénybe vennem. E téren azonban égető szükségét érezzük annak, hogy a város részéről a régen kért támogatást megkapjuk, s kellő nagyságú és számú tanteremmel rendelkezzünk, mert a mai szűk elhelyezkedés mellett az előadások látogatása kivált a speciálkollégiumoknál, nehézségekbe ütközik. Arra fogok törekedni, hogy a jogakadémia hallgatói között megértés és kollegiális szellem uralkodjék és nem engedhetem meg, hogy felekezeti súrlódások békebontásra vezessenek. Az eperjesi kollégium mindig a szabad érvényesülés iskolája volt, s azon leszek, hogy annak egyik hajtása, a miskolci jogakadémia az is maradjon. Felekezetieskedésnek nincs helye a tudomány csarnokában s szeretném, ha az ifjúság megértené, hogy nem politizálással szolgálja hazáját, hanem nemzeti szellemű munkával. Viszont csak úgy maradhatunk hívek a tradíciókhoz, ha a nemzeti és keresztyén gondolat érvényesül mind a tanári kar, mind az ifjúság minden ténykedésében. Keresni fogom mindenkor az alkalmat, hogy a helyi hatóságokkal, társadalmi intézményekkel, intézetekkel és a sajtóval ápoljam a jó barátságos viszonyt, különösen a három helybeli középiskolával, hiszen azoknak tanulóiból válik hallgatóinknak igen tekintélyes része. A helyi sajtó már eddig is nagy szolgálatot tett a jogakadémiának válságos idejében, mert átérzi a főiskola jelentőségét és kulturális értékét. Hallgatóink közül többen a helybeli lapoknál derekas munkát végeznek és bízom abban, hogy a sajtóban a nemzetépítő munka terén mindig segítőtársra találunk. Végül ami a főiskola belügyeit illeti, legfőbb törekvésem az lesz, hogy teljes konszolidáció legyen minden téren. A tanári kar tagjai között az igazi megértő kollegiális szellem, a kölcsönös bizalom és barátság kötelékeit ápolni akarom. Azon leszek, hogy mind a nyolc rendszeresített tanszék végre tényleg betöltve is legyen; Maiéter István dr. szabadságolásának ügye rövidesen tisztázandó. Hebelt Ede dr. tanszéke dolgában sürgős intézkedést kérek és Mikler Károly dr. volt dékán nyugdíjaztatása esetén tanszékének betöltéséről, vagy átszervezéséről mielőbb intézkedni kell. Nyereségnek tartom jogakadémiánk részére, hogy a közegészségtan és törvényszéki orvostan, mint speciálkol-