Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A megerősödés felé. A jogakadémia virágzása Miskolcon

tanárok szakdolgozataikkal gazdagították az emlékkönyv tartalmát.

3 Az emlékkönyv kiadási munkálataiban még tevékenyen résztvett Mikler Károly dr. dékán, de rövidesen 1923. szeptember hó 20-án Miskolcon tartott egyházkerületi közgyűlésen bejelentette, hogy nyugdíjaztatás iránt kérvényét beadta, az egyházi főhatóság útján a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és nyugdíjaztatásának elintézéséig szabadságot kapott a fenntartó hatóságtól. Mikler Károly nyugalomba vonulásának szándéka meglepetésszerűen hatott, mert a jogakadémiáknak Eperjesről való átmentését és Miskolcra való letelepítését lankadatlan eréllyel és sok körültekintéssel végezte, azonfelül megbirkózott a jogakadémia elhelyezkedése és működésének megindításakor felmerült súlyos nehézségekkel, amint azt az előbbi fejezetekben megemlítettük. Mikiéire lesújtóan hatott az államsegélynek megvonása és a kultuszkormánynak egyre fokozódó agresszív támadása a jogakadémiák ellen, eleinte mint a Jogtanárok Országos Tanáregyesületének elnöke még tevékenyen bekapcsolódott abba a harcba, melyet a jogakadémiai tanároknak csakhamar fel kellett venniük a kultuszminisztériummal szemben és gróf Klebelsberg Kúnó kultuszminiszterhez intézett emlékiratot Schneller Károly miskolci jogtanár tervezete alapján - még ő szerkesztette, melyben tudománypolitikai, művelődéspolitikai és nemzeti-irredenta szempontból bizonyítgatta a jogakadémiák létjogosultságát, sőt szükségességét. Mikor azonban a kulmszminiszter az emlékiratban kifejtett érvekkel szemben fenntartotta addigi merev álláspontját, Mikler dékán bizalma a jogakadémia jövőjében némileg megingott. Mikler dékán elvesztette kedvét egy újabb keménynek mutatkozó harc megindításakor. Megmenthetőnek tartotta ugyan az ősi főiskolát és a tanszék-alapon való megoldásnak a lehetőségét hirdette.

4 A jogakadémiának megmentése tényleg a tanszékalapon való megoldással történt, de annak előmunkálataiban Mikler már nem kívánt résztvenni. Mikler Károly a húsz évi dékáni és közel harminc évi tanári működése alatt kifáradt, meghatóan írja önéletrajzában:

5 „a kitartóan szervező és építő vezető tanárnak meg kellett érnie azt, hogy amikor már Eperjesen minden reménye megvalósult, s az eperjesi jogakadémia valaha is alig remélt virágzáshoz jutott: elesett az ország, s a romok alá került a felvidéki parlamentarizmusnak és kultúrának több százados végvára, a felsőmagyarországi evangélikus rendek által 1665-ben alapított eperjesi kollégium

6 Dr. Mikler Károly dékánnak nyugalomba vonulásával lezáró3 A tanulmányok a következők voltak: Bruckner Győző: A késmárki ág. hitv. evangélikus egyházkerületi líceum ősi pártfogóságának története (13-119. 1.); Hacker Ervin: Börtönügyünk reformkérdései, különösen törvényhozási szabályozása (119-147. 1. ) - Schneller Károly Népesedéspolitika. - Többtermelés (147-204. 1.) Szthelo Zoltán: Papyrológiai dolgozatok. (204-219). A tanulmányok különlenyomatban is megjelentek és alkották a .Miskolci evangélikus Jogakadémia Tudományos Értekezéseinek Tára " című kiadványsorozatnak első számait. A A tanszék-alapon való megoldásnak a problémája az volt, hogy egyes tanszékeknek tanszék-fenntartó patronusokkal kell biztosítani (pl. város, Borsod megye, miskolci evangélikus egyházközség stb.) fennmaradásukat. 5 Önéletrajzát lásd a jogakadémia kézirattárában a „Bizalmas irományok" című fasciculusban. 6 Meg kell említenem, hogy Mikler K. nyugalomba vonulásának gondolatát érlelte az a körülmény is, hogy az új tanári kar nem helyeselte és szembehelyezkedett újonnan meghonosított tandíj tártai ék i rendszerének, az általa