Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

Az alaki törvénysértés kiküszöbölést nyert ugyan, azonban a sérelem a jogakadémiákkal szemben továbbra is megmaradt. Az elsőéves joghallgatók létszáma megállapításánál a kultuszminiszter még két éven át (1929/30. és 1930/31.) ragaszkodott a negyvenes létszámhoz, de újabb felterjesztések után a létszámot most már 20-20-szal emelte,

97 tehát a sok közbelépés nem nagy, de mégis némi eredményhez vezetett. A kultuszminiszter szerette volna még 1928 őszén a jogakadémiák tanári karát is a maga tervének megnyerni és bizalmas megbízottat küldött Miskolcra, Egerbe és Kecskemétre, kik azon fáradoztak, hogy meggyőzzék a jogakadémiai tanárokat arról, hogy a jogakadémiák megszüntetése, vagy szüneteltetése esetén a kultuszminiszter gondoskodik elhelyezésükről. Olyan egyetemi tanárt bízott meg a miniszter ezzel a kényes feladattal, aki az illető jogakadémiából jutott el az egyetemi katedrába, tehát közelebb férkőzhetik régi jogakadémiai tanártársaihoz. Ilyen megbízással érkezett Miskolcra Moór Gyula budapesti, Kiss Albert szegedi, Kecskemétre és Molnár Kálmán pécsi egyetemi tanár Egerbe, Moór Gyula egyetemi tanár, akit mintegy homo regiusnak tekinthetjük ebbeli minőségében, először a dékánnal, majd a tanári kar tagjaival együttesen hosszabb eszmecserét folytatott a jogakadémiák előrelátható sorsáról és azután áttért a tulajdonképpeni megbízatásának tárgyára, hogy ki milyen állást óhajtana elnyerni, ha a jogakadémia mégis megszűnnék.

98 Moór Gyula megelőzőleg bizalmasan már közölte a dékánnal a miniszter szándékát.

99 Elhelyezné egyetemen a dékánon kívül még két, legfeljebb három miskolci jogakadémiai tanárt, a többinek kisebb és jelentékenytelenebb irodalmi működésük miatt, az igazságügy vagy belügyminiszter volna hajlandó, mostani rangosztályuknak megfelelő, elhelyezkedést biztosítani. A dékán Moór Gyulának tudtára adta, hogy rá nézve etikailag lehetetlen ilyen ajánlatot még mérlegelés tárgyává is tenni, mivel ő az ősi főiskolát cserben nem hagyhatja, hiszen annak létéért folyó küzdelmében a legtevékenyebben részt vett. Egyes jogtanárok firtatására, hogy milyen természetű állásokra gondol a miniszter, Moór Gyula kijelentette, hogy azt hiszi, budapesti kir. közjegyzői, közigazgatási bírói, törvényszéki, esetleg ítélőtáblai bírói kinevezésekről lehetne szó. A jogtanárok közül senki sem volt hajlandó biztos állását egy bizonytalan elhelyezkedéssel felcserélni és többen annak a nézetnek adtak kifejezést, hogy csak egyetemi katedrával hajlandók felcserélni a miskolci jogakadémiai tanári állást. Moór Gyula is kiemelte, hogy a miniszter sokra értékeli a miskolci jogakadémiai tanári kar tagjainak irodalmi tevékenységét és azért hajlandó a többi jogakadémiához viszonyítva, jóval több miskolci jogtanárt egyetemen elhelyezni, de az összeseknek az egyetemeLásd 1929/30. és 1930/31. Almanach. Lásd a dékán „Pro memoria"-ját a jogakadémiai kézirattárában 1928/29. fasc. Moór Gyula azt is közölte a dékánnal, hogy Hindenburg a budapesti német követ útján történt intervenciója rendkívül bántotta Klebelsberg kultuszminisztert, aki előtt kijelentette, hogy ez a közbelépés megerősíti a jogakadémia mellé állók ellenállását.