Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

oktatás reformja Demokies kardja gyanánt függött a jogakadémiák sorsa felett. Ezért utóbb is még szükségesnek mutatkozott, hogy a jogakadémia jó kapcsolatait tekintélyes államférfiak, tudósok és befolyásos politikusokkal továbbra is fenntartsa és kiépítse. Ezentúl is megragadott a jogakadémia minden alkalmat arra, hogy erősítse és mélyítse országos kultúrhatását és hathatós pártfogóival kivédhesse a jogakadémiák ellenfeleinek támadását. Jó alkalom mutatkozott a Magyar Külügyi Társaságnak a bevonása ebbe a küzdelembe, mert a volt eperjesi jogakadémia sorsa nemzetközjogi szempontból is élénk érdeklődést keltett külföldön. A magyar Külügyi Társaságnak az élén állott Berzeviczy Albert elnök és Eöttevényi Olivér mint ügyvezető elnök, mindketten az eperjesi jogakadémiának egykoron neves professzorai voltak, akik közelről ismerték a jogakadémia nemzetképző szerepét a Felvidéken és tudatában voltak annak, hogy Miskolcról is elnyúlnak e főiskola gyökerei a tőlünk elszakított és elidegenített kultúrterületre. Mikor 1928-ban a Miskolci Nemzeti Kaszinó meghívta

81 a Magyar Külügyi Társaságot, hogy tartson az általános és különösen a magyar külpolitika mostani helyzetéről néhány tudományosan megalapozott előadást a társaság Eöttevényi Olivér ügyvezető elnököt bízta meg a Miskolcra kiszálló külpolitikus szakértő államférfícsoport vezetésével. Az előadók, köztük Eöttevényi Olivér is rendkívüli előadói képességekkel frenetikus hatást értek el, a zsúfolásig megtöltött Nemzeti Kaszinó nagytermében, nemzetközi problémáik fejtegetésével.

82 Az előadást a jogakadémia dékánja köszönte meg, aki különösen méltatta Eöttevényi értékes közszolgálati működését, amelyet egyre fölfelé ívelő pályáján mint Krassó-Szörény vármegye egykori főispánja, majd mint a Magyar Külügyi társaság ügyvezető elnöke befutott. Számos előadást tartott a kultuszminisztérium megbízásából 1908-1909 években külföldön Magyarország közjogi helyzetéről és sok téves nézetet oszlatott el a monarchia egykori dualisztikus államjogi struktúrájáról. Az eperjesi jogakadémia egykori népszerű professzora meghatottan köszönte meg a hallgató közönség meleg ünneplését és soraiban sok hálás tanítványára ismert. Majd kiemelte „Miskolc város nagy érdemeit, hogy egy nagy múltú hontalan főiskolának adott új otthont és szóvá tette a jogakadémia tanári karának nagy energiáját és jeles felkészültségét, mellyel az ősök dicső hagyományait követve, tántoríthatatlanul kitartottak nehéz és válságos időkben a jogakadémia mellett úgy, hogy az ma már új reneszánszát éli." 3 A jogakadémia utóbb is fenntartotta jó kapcsolatait egykori taA Miskolci Nemzeti Kaszinó választmányi gyűlésén a jogakadémia dékánja tette az indítványt a Magyar Külügyi Társaság meghívása érdekében, melyet Lichtenstein László a Kaszinó elnöke lelkesen felkarolt. Eöttevényi Olivér felette értékes és a hallgatóságra teljesen lebilincselő előadást tartott az amerikai négerkérdésről. Az előadásokról a fővárosi és helyi lapok részletesen beszámoltak. Eöttevényi ezen nyilatkozatát is közölték a napilapok és így kénytelenek voltak ezt a kijelentést a miskolci jogakadémiának elgáncoslni akarói is tudomásulvenni és a kultuszminiszternek a kultusztárca költségvetésekor jogakadémiellenes nyilatkozatát a közvélemény előtt ismét leértékelték. Nemcsak a jogakadémia egykori tanítványait és előadó tanárait köszöntötte a dékán fölfelé ívelő pályájuk egyegy elért fokozatán, hanem meleghangú felterjesztésben tolmácsolta a tanári kar örömét, mkor Geduly Henrik püspököt a kormányzó az első osztályú érdemkereszttel tüntette ki. (Lásd 1934/35. Almanach 36-37. 1.) Ha-