Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

STIPTA ISTVÁN Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja „A miskolci jogakadémia múltja és kultúrmunkássága (1919-1949)" című, Bruckner Győző egykori jogakadémiai dékán által írt visszaemlékezés kiadványunkban megjelenő részei nem igényelnek értelmező kiegészítéseket. A művelődés - és jogtörténet nemzetközileg elismert professzora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja tudósi tárgyilagossággal, minden fontos forrást felhasználva örökítette meg a nagy részben általa irányított, szellemisége által meghatározott intézmény történetét. A korra jellemző felfogásban elemzi az országos közéleti, tudományos eseményeket, bölcs távolságtartással kezeli a politikai állásfoglalást igénylő ügyeket. A kitűnő stílusban megírt tanulmányt az eredeti szöveg megtartásával, betűhíven közöljük. A bevezető gondolatok keretében csupán azokra az eseményekre térünk ki, amelyek az eredeti kéziratból hiányoznak, és melyek segítenek a jogakadémia történetének jobb megértésében. Ezen túl szükségesnek látszott Bruckner Győző miskolci tevékenységének, személyes szerepének méltatása is, hiszen erről kéziratában - emberi nagyságát is példázva - alig tesz említést. A vázlatos áttekintés nem pótolhatja a jelentős tudós életútjának méltó összefoglalását, amelyre e sorok írója a közeli jövőben kísérletet tesz. /. Az eperjesi jogakadémia Az eperjesi jogakadémia nemzetünk történetének kritikus periódusában, a Lipót-féle abszolutizmus idején alakult. Létrejöttében szerepe volt az idegen uralommal szembeni nemzeti érzésnek, a hazai szokásokat védő protestáns szellemiségnek. Az evangélikus egyház, a szepesi városok, Sáros vármegye és néhány mecénás főúr támogatta azt az elgondolást, hogy „akadémiai és egyetemi zaj és nagyobb kötöttség nélkül" Eperjesen egy több tudományt átfogó Kollégium létesüljön. Az elhatározástól számított két éven belül, 1667. április 16-ra a felvidék jelentős intézménye felépült. A Kollégium eleinte tíz évfolyamon oktatta hallgatóit, a kilencedik évben tanítottak a mai fogalmaink szerinti jogi ismereteket. Az első rektora a Magdeburgból meghívott Pomarius Sámuel, első jogtanára Pankratius Mihály volt, aki a történelmünk első közjogi tanulmányát 1668-ban „Tractatus historico - politico iuridicus iuris publici regni Hungáriáé" címmel Kassán jelentette meg. A Kollégium keretei között főgimnázium, evangélikus teológiai kar, jogakadémia, majd a XIX. század második felétől tanítóképző működött. Legnagyobb harcot a jogakadémia megtartásáért vívták, mégis ez a kar lett a legnépszerűbb. Híres tanárok (Carlovszky Zsigmond, Thomka István, Csupka András) dacoltak a császári tiltó rendelkezésekkel, miközben a hallgatók száma egyre nőtt. A neoabszolutizmus ide-