Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

A kánonjoggal is alátámasztják az emlékirat írói álláspontjuk helyességét, mert az kötelezően előírja és kifejezetten megállapítja, hogy a katolikus egyháznak a főiskolák fenntartásában részt kell vennie.

47 Sérti az emlékirat szerint a miniszteri rendelet a „gyakorlati érdeket". Helyes okfejtéssel rámutatnak annak szerzői arra, hogy a jogakadémiai tanárok biztosították eddig is az egyetemi tanári karnak állandó succrescentiáját. Végül részletesen felemlíti az emlékirat az egri érseki jogakadémiához fűződő katolikus érdekeket és megszüntetésének káros társadalmi kihatásait. A kultuszminiszternek az 1920. évi XXV. tc. alapján kiadott 47.061/1923. IV. sz. rendeletét, mellyel az elsőéves joghallgatók létszámát Egerre nézve 40-ben állapítja meg, hasonlóképpen sérelmesnek találja mivel ebben céltudatos elnéptelenítést látnak.

48 Szemben áll ezzel a rendelkezéssel az egyetemek túlzsúfoltsága, hol már emiatt sem adható megfelelő jó képzés a jövendő jogászgenerációnak. A sérelmezett rendelet közvetve nem éri el a jogászutód-produkció lecsökkenését, mert annak egyedüli helyes módja a jogi oktatás reformja. Befejezésül kifogásolja az emlékirat a kultuszminisztérium abbeli ténykedését, hogy nemcsak a protestáns egyházak alkotmányos jogait sérti, hanem a katolikus egyházra nézve is veszélyes és azért a leghatározottabban tiltakoznia kell e sérelmes rendeletek végrehajtása ellen.

49 Az egri jogtanárok ezen emlékirata katolikus szemszögből világítja meg a sérelmezett miniszteri rendeletek veszedelmes kihatásait és néhány új érvet is hoz fel a sérelmek feltárásához. Az emlékirat hangja komoly ugyan, de súlyából sokat veszít, hogy nem a jogakadémia fenntartói: a fokáptalan és az érsek szólaltak meg benne. Mindezekből látható, hogy a kultuszminisztérium jogakadémi-ellenes politikája ellen felzúdult az ország egész közvéleménye felekezeti különbség nélkül. Az országos és helyi sajtó egyaránt támadta a kultuszminisztériumnak a jogakadémiák elsorvasztására irányuló kultúrpolitikáját és Miskolc, Kecskemét és Eger városnak törvényhatósági bizottságai is tiltakoztak ellene. Egy-egy vidéki jogakadémia leépítése e városokban megfosztotta volna azokat kultúrpolitikájuk egy-egy várától, melynek fenntartásáért áldozatot hozni készek voltak, hiszen közvetlenül tapasztalhatták, hogy egy-egy főiskola tanári karával és jogászifjúságával együtt társadalmi és kulturális, de erkölcsi és anyagi szempontból is milyen sokat jelent egy népes város fejlődésére és gazdasági fellendülésére. 47 C. I. C. 1375. és 1379. §. 48 A mintegy 40 ezer lakosú Eger is keveselte az I. éves joghallgatók megállapított negyvenes létszámát, mennyivel mostohábban állapította meg a miniszter a miskolci jogakadémián a felvehető hallgatók létszámát (40), mikor Miskolc lakosságának lélekszáma a teljesen összeépített és villamos közlekedéssel ellátott Hejőcsabával és Diósgyőr vasgyárral és Diósgyőrrel ekkor már megközelítette a százezer lakost. 49 Miskolci Jogászélet 1926. 9. sz. jelent meg a cikkem.