Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

14. fejezet MESTERINAS, VAGY IPAROSTANONC

megszerezhesse a kellő gyakorlatot, mert tudta, hogy minden háznál más a szokás, minden ipari szakmának megvannak a különböző ágai, s igy a mesteri fogások, az anyagok minőség szerinti feldolgozásának módozatai változók. Hogy tehát önállósodása esetén kellő képzettséggel mehessen neki a különböző munkák vállalásának, ki kellelt a tapasztalatot bővíteni. Ilyenekből vált az igazi, vérbeli mesterember. A szegényebb sorsú, kevésbé értelmes és több gyermekkel megáldott szülő, akinek gyermekei nevelése nagy gondot okozott, igyekezett a fiúgyermeket mielőbb, már 12 éves korában valami mesterhez tanoncnak odaadni. Anélkül, hogy a fiú hajlamát előbb kipuhatolta volna, s így sem a mestert, sem a mesterséget nem nézte, odaadta, ahol, amire elfogadták. Ha véletlenül a mesterség a gyermek felfogásával egyezett, s mestere kellő komolysággal és igyekezetlel vezette a gyereket, úgy válhatott belőle tökéletes iparos, ám ha nem, az eredmény igen elszomorító volt. Négy, esetleg öt évig tartó keserves inaskodás után felszabadult tudatlanul, illetve vajmi kevés tudással. Felszabadulás után néhány évig legényeskedett. Helyben vagy más városba vándorolt, azonban sehol sem tudott elég ideig helyt állani, mert hiányzott az inaskorban meg nem szerzett előképzettség. Közben besorozták katonának. Katonai szolgálati éveinek letelte után, nem volt kedve tovább Iegényeskedni, hanem letelepedett. Önállóvá lett, s dolgozott, ahogy tudott, ha a közönségnek nem felelt meg a munkája, az őt nem aggasztotta, tudta azt, hogy a munka után való fulkosással, alsó árajánlással, rábeszéléssel, vagy a mások lebecslésével, akadt ismét munka, - szóval, igazi kontár lett belőle, éldegélt és nyomorgott, ahogy tudott. Annyit ugyan elért, hogy önállóvá lett, azonban el nem érte azt, hogy tudása és tisztes jó hírneve neki öregségére bíztató kilátása legyen, így ő egy, a sorsával elégedetlen egzisztenciává vált, s családjának sem adhatta meg, amire annak szüksége volt. Az ilyenek és hasonlók, képezik az elégedetlenek nagy táborát. Mennyire dicséretes volt a régi céhek szabálya, amely nem engedte meg kontároknak a tanonc tartását.