Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

11. fejezet ALAPÍTÁSOK

vezhető, aki az 1848. évi szabadságharcban, mint honvéd részt vett. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a kormány az effajta egyleteknek alapszabályait jóváhagyni, megerősíteni és életbeléptéim engedte. A miskolci kölcsönös kiházasító egyleten kívül még a következő, ugyancsak kölcsönösségi alapokra fektetett egyletek telepíttettek meg: a hevesi, a sajóvölgyi, a bácsbodrogi, a kassai, a Hymen, stb. Ezeknek alapszabályai nem voltak ugyan egykaptafára húzva, azonban többé-kevésbé hasonlítottak egymáshoz. Ez utóbbi kiházasító egyletekbe szegény mesteremberek fiai, leányai, továbbá iparoslegények, cselédleányok, kocsis és más efféle egyének iratkoztak be, szerény, néhány részletkönyvecske erejéig. Vérszemet kapott a spekuláció. Ügynökök keresték fel az ilyen biztosítottakat, s rávették őket, hogy pénzes embereknek adják át könyvecskéjüket, melyek alapján azután a telekvásárlók 50-100-ig menő részletkönyvecskét váltottak a házasulandók nevére. Az ilyen ügylet akként bonyolíttatott le, hogy a biztosító és fizető fél a biztosítottak helyett fizette be a házassági esetek után járó illetéket, mindaddig, míg házasságra egy-egy párt összekovácsolt. Megkötött házasság után kifizette az egylet a biztosító kezéhez, csoport szerint a 100 vagy 300 forintot, minden egyes könyvecske után, amiből a biztosítottak 100 forintonként 10 frt-ot igényelhettek. Az efféle ügylet lebonyolításának módját közelebbről részletezni hosszadalmas volna. Rövidesen csak elég az, hogy a fizető fél könyvecskénkint a csoportokban történt házasságok uán esetről esetre 1 -1 frt-ot fizetett. A fentebb megnevezett kiházasító egyletek közölt egynémelyik vezérférfiai vagy elnökei mágnások és más országos hírű korifeusok voltak. E helyen csak a Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylettel kívánok röviden foglalkozni. Az elnöke egy jónevű miskolci ügyvéd, a titkára egy építőmester volt, az igazgatóságban mintegy 48-an, többnyire iparosok ültek. Ezeknek neveit, aki kíváncsi, megtalálhatja a miskolci kir. törvényszék idevonatkozó periratai között. Aki még többet akar tudni a kir. ügyészségi pörtárban, még annak elszámolását is megtalálhatja, hogy a tisztelt társaság ellátása és élelmezése mennyibe került. Az efféle kiházasíló egyleteknek eredménye az volt, hogy az említett spekulánsok bőven arattak hasznot. Az általuk összeboronált házaspárok jórésze, mint nem együvé való, csakhamar szétvált, sok egzisztencia elzüllött. Nagyszámú iparos polgár, aki férjhez meendő lánya részérc hozományt kívánt biztosítani, az egyletbe hordta megtakarított fillérjeit, üzleti forgótökéjét, majdan uzsorakamatok mellett, ki váltóra, ki jelzálog kölcsönben annyira beleártotta magát, hogy azután mikor a biztosítóegyletek végképp összeomlottak, működésük megszűnt, s házasság nem köttetett, oda volt a pénz, ingó és ingatlan vagyon cl úszóit, könynyekben ázott szemmel néztek a reménytelen jövőbe. Az Úmak, 1868-1874 között eltelt öt év alatti idejét a Lajtán túl úgy jelezték, hogy „die Periode des volkswirtschaftlichen Aufschwunges," nálunk pedig mint „a közgazdasági fellendülésnek korszaka." Ezen korszaknak kimagasló momentuma az 1873. nagy világkiállítás Bécsben,

21 eközben azonban nagy kolera-