Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
9. fejezet AZ ABSZOLUTIZMUS VÉGE. ÚJ ÉRA KEZDETE ÉS AZ ALKOTMÁNY HAJNALHASADÁSA. AZ ABSZOLÚT KORMÁNYZATNAK MEDDŐSÉGE!
zsandárságot szűrös, lovaspandúrok váltották fel. Az országgyűlést összehívó dekrétum értelmében megválasztattak az országgyűlési képviselők is. Minden komolyabb ellenjelöltség nélkül, egyhangúlag az aranytollú Palóczy László 10 és Vadnay Károly 11 ügyvéd választatlak meg. Az országgyűlés 1860-ban kezdte meg ülésezését, de miután erről a történelem beszél, fölösleges, hogy én is beszéljek róla. Csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy az akkori országgyűlés fényes tanújelét adta nagylelkűségének és lojalitásának ama határozatával, hogy fátyolt borítván a múltakra, csak a jelen és a nemzeti jövő megalapozásán fog munkálkodni. Egyben kimondotta, hogy minden olyan magyar honpolgár, aki jogi tanulmányainak teljes befejezése előtt az abszolutizmus szolgálatában állott és hivatalnokoskodott, teljesen rehabilitált, s ha egy, e célra szervezett ügyvédi kurzust hallgat, s arról eredményesen vizsgázni képes, akár ügyvédi irodát nyithat, vagy bírói pályára léphet. Ezen humánus intézkedésnek itt is szép eredménye lett, amennyiben több miskolci illetőségű jelentkezett, s elvégezvén a kurzust, itt helyben nyitott irodát, s úgy a társadalomban, mint az ügyvédi és bírói karban tekintélyes pozíciót vívlak ki maguknak. Az 1861. év elején az országgyűlés tárgyai között a legfontosabb volt annak a megállapítása, hogy nem tartja magát kompentensnek arra a szerepre, miszerint a Schmerling által kontemplált összbirodalmi tanácsnak 12 alárendeltje legyen, hanem kövelelte azt, hogy Magyarország, mint teljesen független állam, saját parlamenttel és kormánnyal intézhesse dolgait. Ez utóbbi kikötés lett oka annak, hogy Schmerling birodalmi kancellár javaslatára parlamentünk feloszlatott, s képviselőink hazajöttek. Provizórium váltotta fel az alkotmányos kormányrendszert, amelyről majd később beszélek. Nem mellőzhetem, hogy említést ne tegyek a mi jó öreg, aranytollú Palóczy László képviselőnkről. Őt ugyanis nem érte életben az országgyűlést feloszlató rendelet, amennyiben a nemzet őszinte bánatára Pesten elhunyt 1861. április 27-én. Nemes Borsod vármegye rendezte a temetést. Különvonaton hozták haza. A megye és a város küldöttei vették át Pesten a holttestet, melyet számos országygyűlési képviselő is lekísért Miskolcra. A pályaudvar előtt ezernyi ember állott, várván a halottat, kit érckoporsóban, díszes gyászkocsira helyezlek, s megindult a menet a város felé. A menet élén fekete díszmagyarban gyönyörű, fekete paripán Kclcz Pál és Xiffkovics Emil lovagollak. 13 A koporsó előtt a papság, a kocsi után a megye és a város előkelőségei, hintókon és gyalog kísérték az avasi református templomhoz, ahol felravataloztatolt. A temetés napján a város apraja-nagyja részt veti a gyászmeneten és jólesően hatott a közönségre az a látvány, hogy a helyben állomásozó katonaság tisztjei, valamint az akkor itt tartózkodó katonai térképszerkesztő bizottság, zöld tollas csákójában, a későbbi báró Fejérváry Géza parancsnok 14 vezetése alatt, szintén részt vett. Az avasi temető alján ott pihen a jó öreg, Borsod vármegye kegyeletéből felállított nagy és díszes sírkő alatt.
