Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

6. fejezet MISKOLCI TÁRSADALOM ÉS KÖZÉLET AZ ÖTVENES ÉVEKBEN

és rajzot pedig Szabó Gyula tanította, míg a zenében egy Gáspár nevű zenetanár adott oktatást. Volt Miskolcnak egy állandóan itt lakó művésze is, Latkóczy képíró,

42 kinek képei igazán elsőrendű kivitelűek voltak. Különösen az általa festett szemek, melyekben a lélek tükröződött vissza. Ő élte delén halt meg, a neje pedig az 1878. évi árvíz alkalmával az Urak utcáján levő lakásán családostul elpusztult. Egyetlen élőlény maradt a házban, egy kis kanári madár. Az 50-es évek táján egy másik arcképfestő is került Miskolcra, aki eléggé jó arcképeket festett, s felesége és öt gyermeke mellett víg, bohém életet élt meglehetősen szép keresetéből. Ö inkább a vidéki uraknak volt állandó festőművésze. Állványát, palettáját, a falusi kúriákról érte küldölt kocsira rakva, ment a kirándulásokra, amelyekről aztán visító malac, tömött lúd, zsák krumpli, stb. honoráriumokkal megrakva jött vissza, neje s kedves csemetéi legnagyobb örömére. Volt ám tájképfeslője is Miskolcnak Ajgncr (Eigner) József

43 tősgyökeres német vándormüvész személyében. Az ö festményei keverékei voltak a festészetnek és a mozaiknak, amennyiben a megfestendő lemez alapját különböző szélességű és hosszúságú szalmaszálak képezték. Ő is falut szeretett járni, falusi kúriákon és parókiákon tartózkodni, öreg feleségével együtt. A felesége született baronesz volt, egy német (Lopreszti) báró család sarja. Ajgncr bácsi a citerát, felesége a gitárt kezelte, hozzá művészettel duettben énekeltek is. így mulattatták a családokat, akik aztán viszonzásul nem is annyira a festéseit, mint inkább a zenei előadásokat honorálták bőkezűen pénzzel és elemózsiával. FOTOGRÁFUSOK A fényképészet abban az időben még bölcsőkorát élte, különösen Miskolcon. Jöttek, mentek a vándor fényképészek. Udvarokon, napfényes időben produkálták primitív művészetüket. Rézlemezre és viaszkos vászonra varázsolták arcképeinket, melyek idilli hátterc rendszerint két, karral kifeszített szőnyegfele volt. Az állandóan letelepedettek között az első Czibulszki

44 volt, aki már állandó műtermében kitűnő képeket csinált ugyan, de később az idekerült Müller testvérek erős konkurenciája miatt mégiscsak elköltözött. Végre aztán az általánosan szeretett és közismert Szinan bácsi lett a miskolciak kedvence sok éven át. SZÍNÉSZET Az akkori időben a mindenféle igényeket bőven kielégítő újonnan épült és felavatott miskolci színház első bérlője és igazgatója Latabár Endre,

45 a vidéki színészet korifeusait és kapacitásait

46 szerződtetve jött Miskolcra. Az első téli