Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

4. fejezet MISKOLC AZ ÖTVENES ÉVEK ELEJÉN

A Sötét kaputól lefelé a kenyeres kofák árultak egészen a mai „Pest városa" szállodáig.

45 Feljegyzésre érdemes, hogy a sor elején 3-4 asztalkán árulták, az országszerte híres, hófehér, miskolci dumós kenyeret és a négyfelé hasított, jóízű cipókat. Azután következtek a kétszeres kenyerek asztalkái, végül a barna és a rozs kenyerek. A kenyérsor végén, a már említett Laci pecsenyesütő és a Luczi kocsma állt. A Széchenyi utca északi oldalán kezdődőleg, a mai Lengyel ház

46 felső végétől a Kossuth utca sarkáig mindenféle cókmókot árultak, tarka összevisszaságban. Éspedig: ócskaruhát, ócskacipőt, erdei és éneklő madarakat, kalickákat, fakanalat, guzsajt, ócska párnahajai, stb. Az árusok jobbadán öreg, kiérdemesült kofák és cigányasszonyok voltak, az utóbbiak kiegyenesített ócska szöget és tűzhelyszerszámot árultak. A Kossuth utcától lefelé, elsők a veszekedésükről híres pereces asszonyok voltak, utánok következtek a puttonyból árusító lisztes asszonyok, nagy lármával kínálgatva a lainglisztet, a monüisztet

41 a grízt, stb. Megjegyzendő, hogy nagymesterek voltak abban, hogyan lehet nem telerakni, csak félig fújni az iccét, ami halmozottan nézett ki, de egy meszely ha volt benne. A lisztes asszonyok után, a színházig az ócska bútor és egyéb házieszközök árusai és a köszörűsök következtek. Ugyané szakaszon a kapuk alatt, a miskolci parasztgazda asszonyok, s lányok árulták reggelenként icceszámra a vizes és a tiszta tejterméket. A gyümölcsös és egyéb árusok, mint a lisztesek, a perecesek „bankárjai" a boltosok voltak, akik szívesen adtak helyet éjjelre az árusok asztalainak, székeinek, sőt bevásárlásra reggelenként még pénzt is, amelynek illő kamatát (2 garast), s a helypénzt (a másik 2 garast) minden nap bckaszálták az árusasszonyoktól. A színház két Piac utcai boltjának a felsőjében

48 az ócska bútorok közölt miskolci készítményt! új bútorok is voltak, oly asztalosoktól, akik otthon, raktáron nem tarthattak készítményeket, de eladták az egyik ócskásnak, aki aztán, az ócskákat lassanként kiárulva újbúlor raktárrá alakította üzletet. A másik, Deák utca sarkán levő boltban, négy gyolcsos asszony árulta kanavász és gyolcsféléit. Benn, a Deák utcában, szemben az ezredesházzal volt a Schweitzer féle cukrászda, amely egyéb cikkei mellett az akkoriban divatos puncscsszenciál, a mai rumot árusította. A polgári középosztály a teát nemigen ismerte, de kedvelte az úgynevezett puncsot, amely úgy készült, hogy a szemes kukoricát megfőzték, a levét tojássárgájával bőven felverték, jól megcukrozták, s annyi puncsesszenciát használtak hozzá, amennyit kinek-kinek ízlése megkívánt. Disznótoron, vagy névnapi estélyen nem is volt rossz befejező. A Deák utcától lefelé, elsők voltak a sátorok alatt, asztalkán áruló, helybeli pékek. Ezután következtek a céhen kívüli, földön áruló pékek a sóspercccikkel. Utánuk sorakoztak a sütőtököt, kukoricát és lekváros, vagy túrósbclest árusító asszonyok, akiket a miskolci iésűsmesterek, a mézeskalácsosok, a krónikaárulók követtek. A sort a szegedi szappant áruló szappanosok zárták. A Kazinczy utca