Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

4. fejezet MISKOLC AZ ÖTVENES ÉVEK ELEJÉN

nősen a hírhedt Csillag kocsma

3 voll, a szirmabcsenyöi határban. Sárban cs rossz időben a kátyú volt az utasok réme, sokszor a ló is beleveszett, úgyhogy nemegyszer lehetett az út mentén agyonütött és otthagyott lovakat látni. Az ötvenes évek elején vasút még nem volt kiépítve. Ki szekéren, ki gyorskocsin, batáron, vagy gyalog jött be a városba, melynek akkortájban csak igen kevés temploma és még kevesebb tornya volt. Csak a görög, a minorita, az avasi és a vöröstemplomnak

4 volt tornya. Beérve a városba a rettenetesen sáros Búza tér fogadta az utast. Itt volt a nagy granáhum. Emeletes ház

5 csak egy volt a téren. Annál több bent a városban, ahol sok úri család bírt állandó kúriával, vagy téli szállással. A vásárok és a megyegyűlések idején nagy élénkség volt, mikor a pompás, sallangos szerszámú, négyes, ötös úri fogatok nagy számban hajlottak a Koronára.

6 A sok kocsmán és álláson kívül az idegenek a földszintes Három Rózsa fogadóban, a Fehér Csillagban, a Báránykában, vagy a Zöldfában

7 szállottak meg. A Búza tér heti vásár idején telve volt vásározókkal, kik egészen Liptóból és Gömörből jöttek. Jobb felöl szállások, kocsmák, balfclől kurtakocsmák

8

, szatócsboltok álltak, melynek cégét a kitett ostor és kötél jelezte. Itt voltak a lópatkoló kovácsműhelyek is. A vásártér elejét a zöldség és gyümölcspiac foglalta el. Porban és sárban, földön árulták a mezei és kerti termékeket. Itt illatoztak a lacikonyhák, ellátva dúsan, híres miskolci fehérkenyérrel, lacipecsenyévcl, elmaradhatatlan kocsonyával, hurkákkal, levesekkel. Fakanállal, cseréptálból ebédeltek a pihenő zsákhordók. Innen, egészen a Szeles aljáig terjedt a szemes termények piaca, onnan a Sajó felé a nagy állatvásár, balra a Telemvár felé a gömöri háziipari cikkek, seprők, hombárok, faeszközök, közte a hámori kerékgyártóipar termékei is. A Fazekas (mai Jókai) utcán betérve a kcnderfonal és vászon készítményeket találta a vásározó. A Szeles alsó házai során pedig volt a sertésvásártér. A miskolci iparosok pénzüket terménybe fektették, búzái, zabot, bort vettek őszszel és ezt tavasszal árusították. Ezért szerzett csaknem minden iparos szőlőt és pincét és ez részben magyarázata az avasi híres miskolci pinccvárosnak. A tőkebefektetésnek akkortájt ez volt a legelőnyösebb módja. Tavasszal a lengyelek és a szepcsségiek jó áron vették meg az előző évi termést. Volt iparos, akinek telenként 3-400 hordó bor is voll a pincéjében. A Tetemvárról lejövet a Király utca

9 baloldalán volt a Lichtenstein és Telegdi

10 család emeletes háza. Itt volt a Dvorszky ház is, udvarán szeszfőzdével. Emellett volt a nagyhírű Lichtenstein, Forster és Fürész szállítócég irodája, amely a gömöri vas- és rézgyárak termékeit, továbbá erdei gubacsot, csert, gyapjút rengeteg mennyiségben szállított, leginkább Tiszakcszibc, ahol a gőzhajótársaság ágenciííja

11 volt a fő forgalmi gócpont. A Piac utca

12 baloldalán szalmával és zsindellyel fedett földszintes házak, kovácsműhelyek sorakoztak. Ezen az oldalon, egészen a Forgó-hídig

13 mindössze két emeletes ház volt, boltok ezoldalon nemigen voltak. Az utca északi oldalán, néhány utcára nyíló kovácsműhely és szíjgyártó műhely sorakozott, üzlet alig