Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

2. fejezet PEST-VÁNDORÉVEK-LETELEPEDÉS MISKOLCON (1852-1864)

levő testvérbátyámat is, engem szembajom miatt egyszer s mindenkorra alkalmatlannak minősítettek, így aztán végleg nyugton maradhattam. Tanonc és kereskedési időm alatt igyekeztem magamat, amennyire szembajom engedte, olvasás által többféle tanulmányokban művelni és képezni, hogyha csak némileg is, de birtokába jussak annak a kincsnek, amelyet az iskola padjain oly bőven találhat az, aki ott szorgalmasan keresheti megfelelő testi-lelki szervezettel. így vonultak el fiatalkorom tanuló- és segédévei, míg végül 1864-ben megtelepedtem Miskolcon. Megtelepedésem az akkori szabályok szerint történt, az 1859-es ipari pátens

15 követelményei szerint, mint festő és épülctüvegező jelentkeztem a városnál iparengedélyért, melyet meg is kaptam. De iparomat nem gyakorolhattam, míg a polgárjogot

16 meg nem váltottam, minek díját megfizetve megnyitottam üzletemet az akkori Mindszent utcán.

17 S mivel üzletem úgy munka, mint áru tekintetében mindig el volt látva, hálát adhattam Istennek a szerencsés kezdetért. A polgárjogot megszerezvén, az asztalos céhbe jelentkeztem. A céh fel is vett, s mindjárt II. jegyzőjének választott. Itt kezdődött hosszú, küzdelmes önálló iparosságom, s kereskedő tevékenységem. Mindszent utcai üzletemet szüleim támogatásával vezettem. Atyám 200 forintot

18 adott, lakásunk utcai szobája volt a bolthelyiségem, a mellette levő szobácska a lakóhelyem, alatta a pince pedig műhely és raktár lelt. Egy, akkoriban beszüntetett röfösüzlet állványát megvásároltam és készen volt a kis bolt, mely felé kiakasztottam cégtáblámat. Célszerűségi szempontból mindkét keresztnevemet alkalmaztam. Első munkám az avasi temetőben özv. Kalaicz Sámuclné férje sírkerítésének festése volt, majd Brodveisz György helybeli építőmester megbízásából a felsőzsolcai parókia új épületének festését és üvegezését végeztem. Ez évben (ti. 1864-ben) épült és fejeztetett be az ágostai evangélikus templom tornya,

19 valamint a mindszenti római katolikus templom kettős tornya is.

20 1 865-ben a minoriták templomának és zárdájának restaurálása alkalmával végeztem a festés és aranyozás munkálatait, valamint a diósgyőri római katolikus templomot festettem és üvegeztem.

21 A mezőcsáti református templom tornyán az óraszámlapot és mutatókat aranyoztam.

22 A diósgyőri munka során ismertem meg az én jó, kedves, angyali lelkű feleségemet, Markovits Erzsébetet, aki Diósgyőrben lakott özvegy édesanyjával, ki szerény vagyonából és boldogult férje, Markovits Imre kincstári intéző után járó nyugdíjából tartotta fenn magát és három gyermekét. Rövid ismeretség után, 1865. november 14-én, a diósgyőri róni. kalh. templomban hűséget esküdtünk egymásnak. A gyenge szcrvczclűnck látszó teremtésben összpontosult minden, ami jellemzi a jó anyát, a jó feleséget és háziasszonyi. Fáradságot nem ösmervc dolgozott értem és családja jólétéért, s igaz szeretettel simult hozzám, örömben és bánatban egyaránt. Utolsó leheletéig megmaradt annak, akinek ígérkezett. 1866-ban a tavasz és a nyár eleje nagyon ködös és esős volt, ám dacára annak, nemcsak bő, de jó is volt a bortermés, aszúja rengeteg, úgyhogy a szemelt