Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

1. fejezet GYERMEKÉVEK

tettük meg, mely utóbbi magánvállalat tulajdona volt. Pestről indult cs Hatvan, Gyöngyös, Miskolc, Kassa, Eperjesen át Dukláig közlekedett a nagy, zöldre festett omnibusz formájú üveges kocsi, melyet rendszerint öt ló húzott. Az uradalom egyik kényelmes tiszti lakásában elhelyezkedvén első volt a megfelelő bútorzat beszerzése. Bátyámmal együtt a már meglevő tankönyveinket újból tanultuk. Szülőink az adott viszonyokhoz alkalmazkodva tőlük telhetőleg mindent megtettek nevelésünk érdekében. Jó atyám maga a megtestesült jóság volt, aki fennkölt gondolkozása és nagy olvasottsága mellett nemcsupán eltartásunkról és nevelésünkről gondoskodott, hanem gyermeki lelkünkbe lelkesedést tudott plántálni. Játszótársunk, bizalmasunk is tudott lenni, akitől félnünk nem kellett és aki nagy segítséget talált édesanyánkban, aki a negyvennyolcas magyar hadsereg fővezérének, Móga Jánosnak

8 az unokahúga volt. Finom lelkű, nagy műveltségű asszony, jó hitvestárs és édesanya volt, ki teljesen családjának, gyermekeinek élt. Az edelényi tartózkodást családunk minden egyes tagjának betegeskedése tette, sajnos, emlékezetessé. Mindegyikünkre rászakadt a hideglelés, a malária, mert a kedvezőtlenebb éghajlatot csak nehezen tudtuk megszokni. Házunk egész ispotály lett, különösen én, egy egész éven ál nem tudtam kigyógyulni. Hiába volt minden, a járványt egyikünk sem kerülte el. Egyébként az élet Edelényben kellemes volt. Lakásunk tulajdonképpen Finken

9 volt, mert a szüleim állal először elfoglalt lakás Edclénybcn alkalmatlannak bizonyult. így a természetbeni lakás helyett lakpénzt kapván, atyám a közeli Finke községben bérelt ki egy akkoriban üresen álló úri kúriát, ahová véglegesen beköltözködtünk és kényelmesen lakhattunk. Mivel Finkén akkor az úri családok száma

10 húsznál is több volt, a lársasélct is élénk és kellemes volt. Szüleim barátságos fogadtatásban részesültek, s csakhamar a barátság, rokonszenv és együtlérzés kellemes melege íuztc egybe az egyenlően gondolkozó lelkeket. Szükség volt erre, hiszen a katonai uralmat akkortájt váltotta fel a Bach-félc abszolutizmus. A törzsökös finkei családok révén a Bódva mentén lakó úri családokkal is megismerkedtünk, s így gyakoriak voltak a kirándulások a környékre, ahonnan gyakran látogattak meg bennünket is. Újságok, folyóiratok akkoriban még kóstolónak sem jutottak cl hozzánk, falura. A világ hírei nem érdekeltek senkit, elég volt a letűnt napok emlékét, vagy a szomorú jelent emlegetni. A magyar kormányzási és közigazgatási lisztviselőket, az országszerte, falun, városon egyaránt elhelyezett katonaság váltotta fel, mindaddig, míg 1851ben az abszolutizmus rendszere a katonai uralmat fel nem váltotta. Ennek megfelelően Edelény egyike lett a Borsod megyei járási központoknak.

11 A vasas lovasság parancsnoksága mellé egy zsandár szárnyparancsnokság, telekkönyvi osztály és járásbíróság, és végre az ugyanakkor életbe léptetett adók különböző nemeinek, a dohány-, a bor-, a szeszadónak, s a többi kedves újdonságokkal (mint pl. a