Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE

nyilvános audienciák és udvari ebédek. Három audiencián vettem részt, mégpedig mint városi képvselő, mint kereskedelmi kamarai beltag és mint az általános ipartársulatnak igazgatósági választmányi tagja. A mai Népkert helyén, a Honvéd és Polgári Lövöldében Király Őfelsége tiszteletére díszlövészet rendeztetett. Egyéb intézmények között, a Kereskedelmi Kamara tagjai és mi mindnyájan fekete ruhában, fehérkcsztyííscn képeztük a Király díszkiséretét és őrségét. Mikor a Király az őt megillető első lövéshez vállához nyomta a fegyvert, abban a pillanatban a lővonalt körülzáró néptömegből egy parasztsuhanc futott keresztül a lőpályán. Közvetlen Őfelsége háta mögött állottam, tehát szemtanuja voltam azon jelenetnek, amikor a Király nyugodtan a fegyvert átadta a fölövészmesternek azon szóval: „Jézus, majd' emberhalál történt." Azzal megfordult, megnézte még gyönyörű Népkertünket, felült kocsijára és visszament szállására. Általános lehangoltság és kedvetlenség követte. Egyébként az idő sem volt kedvező, mert borult volt és az eső szemerkélt. 1882- ben tartatott meg a Trieszti Kiállítás, Miskolcról csak nagyon kevesen vettünk részt benne. A Miskolci Általános Ipartársulat már abban az időben oszlásnak, foszlásnak indult, a nemzeti magyar iparral foglalkozók alig találták meg megélhetésüknek módját, a céhtársulatok végképp összeomlottak. Ipartársulatunk 800 felüli taglétszáma alig egyharmadára apadt le. 1883- ban a szerencsétlen 1872. ip. törv. gyászos, miáltalunk előre megjósolt következményeit tovább takargatni már nem lehetett, Matlekovics Sándor, akkoriban a Kereskedelmi Minisztérium államtitkára törvényjavaslatot készített egy új ipartörvényre. Őbenne megvolt a jóakarat, a felfogás arra, hogy minden eszközzel jóvá tegye azt, amit elődje az érvényben levő ipartörvénnyel elrontott. Mielőtt a törvényjavaslat szerkesztésére ankétokat rendezett, már akkor összeütközésbe került a hagyományos szellem a modernizmussal. A vidéki iparosság a pesti nagyiparosokkal szemben nem érvényesülhetett, de tagadhatatlan, hogy az 1884-ben életbe léptetett új törvény

43 sok üdvös intézkedést tartalmazott, így különösen a vadverseny további elfajulása ellen emelt gátakat. Sajnos, hogy az alapjában megrontott hajdani tisztes iparosságot újra lábra állítani már nem bírta, nemcsak Miskolcon, hanem az ország vezető városaiban is semmivé lettek az ipartársulatok, a fenntartásukhoz szükséges járulékokat az iparosság fedezni nem bírta, s így a társulatok kebelében működő jóléti intézmények is tönkrementek. Teljes 12 évig tartott a magyar ipar azon szomorú kiszabadulása. A magyar ipar mezeje hasonló lett a faluvégesi pásthoz, amelyen a libától kezdve a kóborló cigányok gebéi, az összes házi állatok a kiszáradt íií gyökerén élősködnek. 1884- ben szentesítést nyert a Matheikovics féle ipartörvény. Még az év őszén tette meg az Általános Ipartásulat a szükséges intézkedéseket arra, hogy a törvényeknek és rendelkezéseknek eleget téve, mindenekelőtt a városban lakó iparosok összeállhassanak. A már nagyon megfogyott Általános Ipartársulat létszámának tagjai között nem mutatkozott kedv arra, hogy az új ipartörvény rendelke-