Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

17. fejezet HOGYAN ÉS MIÉRT MENT TÖNKRE A MAGYAR NEMZETI IPAR. OKOK ÉS OKOZATOK

A magyar szűcs, a gubás, a szürszabó, a juhgyapjút feldolgozó kalapos, a magyar tímármester készítményein túladni nem tud, mert a csizmadia a máj bőrből készült és varrott csizmájának jövőjét nem látja többé, s nagyrészben szintén elhagyja műhelyét, az előbb felsorolt mesteremberekkel együtt gyári és vasúti munkássá, vagy alkalmazottá, hivatalszolgává, kézbesítővé válik, csak nem mesterember többé. Az 1851-ben nyomatott, Fényes Elek által összeállított „Magyarország Geographiai Szótára," minden valószínűség szerint hivatalos alapok nyomán készült el. Ezek szerint Miskolcnak összlakossága 29 612 íő volt, abból róm. kath. 5213, 164 gör. kath., 18 062 ev. réf., 1351 ág. ev., 478 görögkel., 3944 zsidó. Az iparosokra vonatkozólag a következőket állapítja meg. Az iparágak megjelölésénél 725 fő, mint vásáros, vagyis magyar nemzeti iparűző, mint vegyes céhbeli és céhen kívüli pedig 1213 fő, tehát összesen 1938 önálló iparos van feltüntetve. Minthogy ezen összegzésben a vásárt járó és nemzeti ipart űzők teljes száma nincs elkülönítve, úgy kell, hogy az 1870-ben már működésben volt miskolci általános (ideiglenes) ipartársulat irományaiban és okmányaiban feltalálható adatokat felhasználjam. Ezek szerint következőképp állapítható meg, a tisztán Miskolc város körzetében vásározók, s Magyarországon termelt nyersanyagot feldolgozók száma: magyar szabó 55, tímár 150, szűrszabó 35, gubás 89, szűcs 37, csizmadia 449, szitás 11, kalapos 28, magyar zárlakalos 21, fazekas 15 fő, s ezek száma összesen 899 íő volt. Ehhez hozzászámíthatjuk azon iparágakat, amelyek csak felerészben értékesítették áruikat vásárokon, felerészben pedig megrendelésre dolgoztak. így az asztalosok száma 37, a gombkötőké 7, a németszabóké 41, a szappanosoké 4, a réz-cinöntőké 10, a szíjgyártóké 10, a cipészeké 37, ami összesen 146 fó. Zsidó vegyes céhtag 130 fő. A céhen kívüliek 350-en voltak, vagyis az iparosok száma összesen 1525 körül volt. Ezek után következik a harmadik kimutatás, amely a miskolci ipartestület által 1914-ben megjelent évi jelentés nyomán teljes hitelességűnek tekinthető, s így találunk 17 magyarszabót, 4 tímárt, 10 szűrszabót-gubásl-szücsöt, 190 csizmadiát, 4 szitást, 2 magyar kalapost, 2 magyar lakalost-fazekast, 5 vásáros magyar asztalost, l gombkötőt, 2 szappanost, 3 rézművest, 5 szíjgyártót, 150 cipészt, vagyis összesen 395 főt. Ehhez számítva a 770 különféle iparost, összesen 1175 fő adódik. Ezen számadatokból a következő elszomorító jelenség tűnik ki. Ugyanis a 29 000 lakossal bíró városnak volt 1938 önálló iparosa, amelyből 725 volt vásáros. Az 1870-es években Miskolc lakossága 40 000 körül, köztük az önálló iparosok száma 1525, a vásárosoké 1035. Ebből valóságosan kitűnik, a vásáros iparosok aránytalan nagy száma, melynek magyarázata az, hogy a céhek letörése után nekizúdullak a hívatlanok és kontárok a vásároknak. A féktelen versenyzésnek hű tükrét mutatja az utolsó statisztika. A 60 000 lakossal bíró Miskolc városának össziparossága 1175, ebből vásározó 395.