Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

4. A kollégium szőlőgazdálkodása

sal kívánta kijavíttatni. Hiszen a kollégium 1815-tői megpróbálta szőlőinek hozamát fokozni: a bérmunka intenzitásával, a művelés pontosabb elvégeztetésével, a munkafolyamatok kettős ellenőrzésével, és egy-egy darab szőlő részleges felújításával. Azonban az iskola évszázados szőlői elöregedtek. S a teljes modernizálás (áttelepítés) hiánya, aztán a hegyaljai borok árának fokozatos csökkenése, az iskolai kimérés korábbi bezárása és a szőlők termésátlagának romlása végül is a kollégiumot 1850 után arra késztették, hogy szőlőinek nagyobb részét eladja és az így felszabadult pénzt tőkésítse, azaz a pénzgazdálkodásába fektesse. A kollégium szőlőiből származó bevétel ilyen nagy arányú csökkenése, a szőlő- és borgazdálkodás veszteségessé válása a 19. század első ötven évében egyébként az egész Hegyaljára jellemző folyamatot takar. Lengyelország felosztása után ugyanis a 18. század végétől visszaszorult a tokaji bor exportja, aminek következtében visszaestek a hegyaljai borok belső piaci árai. Ellenben a szőlők műveltetése és az átlagos megélhetés költségei nemhogy csökkentek volna, hanem éppen emelkedtek. így tehát a borok csökkenő árai és a műveltetés növekedő szükségletei között keletkezett egyre nagyobb árrés okozta a hegyaljai és ezzel együtt a kollégiumi szőlők veszteségessé válását. tea ' / C4W n'Á /f/M m /•4 $m /• r /" 3m /* r /* ím r r /• 2*6 H <"' éhe? im i /% /* Zû Mit ,n Z* j'U S o iumtt i.. • 1 m A kollégium erdőbényei szőlőinek összeírása, 1817