Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
4. A kollégium szőlőgazdálkodása
4 A KOLLÉGIUM SZÖLÖGAZDÁLKODÁSA 4.1. Az iskola szőlőbirtokai A szőlőbirtokok évszázadokon keresztül jelentős jövedelmet biztosítottak a kollégium számára. A szőlőkhöz a 16. századtól főleg adományozás, vagy hagyomány útján jutott. A legnagyobb kiterjedést a 18. század folyamán érték el, amikor 25 szőlőt mondhatott magáénak. 129 A fontosabb hegyaljai (submontana) bortermelő mezővárosok határaiban mindenütt találhatunk szőlőket, így: Tállyán, 130 Tarcalon, 13, Tokajban, 132 Tolcsván, 133 Bodrogkeresztúrban, 134 Bodrogolasziban, 135 Erdőbényén hatot, 136 Legyesbényén, Sárospatakon négyet, Ujhelyben kettőt. 137 Ezeken kívül még Miskolcon is volt birtoka. 138 A 18. század végétől azonban a szőlőbirtokok száma lecsökkent. Korszakunkra nézve 15, majd 14 szőlője maradt, elsősorban azok, amik közel feküdtek Sárospatakhoz (Újhely, Erdőbénye). A 19. század első ötven évére esik az iskola szőlőgazdálkodásának utolsó „nagy" korszaka. Erre a periódusra, mint általában az egész hegyaljai szőlőgazdálkodásra 139 már - a 18. századhoz viszonyítva - a fokozatos visszaesés volt a jellemző. Az 185 l-es földingatlan felmérése szerint az egész Hegyalján a borvidék régi területének csak a 2/3-a szőlő, s annak is legfeljebb a felét művelték jól. 140 A 19. században a következő szőlőbirtokain gazdálkodott az iskola: Erdőbényén nyolc szőlő, közülük négyről: Omlás, Lapos, Fejérföldü, Nagyherceg, megállapítható, hogy Perényi Gábor adományozta egy nemesi udvarházzal és kocsmáitatási joggal együtt. 141 A Mogyorós nevű szőlőt a kollégium 400 forin129 Pontosan azonban nem lehet megállapítani, hogy hány szőlője volt az iskolának a 18. század folyamán. A 25 birtok a következő volt: 8 erdőbényei szőlő, amik a 19. században is meg voltak; 3 erdőbényei szőlő, amiket 1800-ra már eladott az iskola; 4 pataki szőlő és a 2 újhelyi; egy legyesbényei amiket a 19. században is birtokolt a kollégium. Valamint a 18. század utolsó harmadában tudomásunk van a következőkről: a tállyai, tarcali, tokaji, bodrogkeresztúri, bodrogolaszi, miskolci. 130 TiREL,A. XVI./5717. 131 Uo. A. XVH./6052. 132 Uo. A. XVÏÏ./5949. 133 Uo. A. VI./1671. 134 Uo. A. XI./3398. 135 Uo. A. XXVL/9649. 136 Uo. A. XXXIV./13354. 137 Uo. 138 Uo. A. XX./7135. 139 0rasz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVIJJ. században. Szabó István (szerk.). Agrártörténeti tanulmányok, Bp., 1960. m Feyér Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon 1849-ig. Bp., 1981. 354. p. 141 SRL, 1912.425. p.
