Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
3. A kollégium pénzgazdálkodása
kat, 125 ezeknek a birtokos családoknak rendkívül sokat jelentett, hogy volt lehetőségük alacsony kamatért (6%-os) nagyobb mennyiségű kölcsönhöz hozzájutni. 1818-ban ennek ellenkezőjéről panaszkodik Szentkirályi László Pest megye alispánja, amikor a gyötrő pénztőke- és kölcsönhiányról írt. 126 Ekkor a magyarországi kamatláb átlag 24% volt, ellenben a kollégium korszakunkban végig 6%-os kamatra adta ki pénzeit. A kölcsönvevők nevei arról is árulkodnak, hogy mire fordíthatták a felvett pénzt: nagyobb részük birtokaik modernizálására vagy éppen gyarapítására fektette be, különösen 1813-ig. 1814-ből tudomásunk van a Budamérben lakó Újházy Sámuelről, aki a 733 RFt után a kamatokat a mádi szürete után tudja majd fizetni. 127 Nem lehetetlen, hogy a felvett összeget szőlőire költötte, hasonlóan mint Barczai Borbála aki 1810-ben 5 000 Ft-ot, Tomka Miklós szintén 5 000 Ft-ot, Szemere István 1809-ben 6 500 Ft-ot vett kölcsön. - Néhány hegyaljai mezőváros közismert szőlőbirtokosai nevének olvasásakor meg kimondottan szőlővételekre és felújításokra gondolhatunk: így a Tállyán lakó Jantho Gábor (3 000 Ft). Sátoraljaújhelyben és Tolcsván Szirmay Antal és Ádám (3 000 Ft) esetében. A nagytételben felvett kölcsönök mellett 1815-től gyakrabban találhatunk kisebb összeget, amit a professzorok, eklézsiák és a környező mezővárosok lakosai vettek föl. A kollégium betöltötte a polgárok kisebb ügyleteihez szükséges hitelező szerepét is. A birtokosok és polgárok kisebb tételei mellett néhány kereskedő és magánvállalkozó is folyamodott kölcsönökért. Például Szentes János nyomdász, amikor „megalapította" a „kollégium nyomdáját" 1812-ben, a beinduláshoz szükséges tőkét az iskolától kölcsönözte. Constantin posztó és borkereskedő állandó kuncsaftja az iskolának: ugyanakkor többször is megvásárolta a kollégium szüreti terméseit. Nem lehetetlen, hogy éppen a kölcsönvett pénzért. Ezekkel a kölcsönökkel az iskola valójában a saját gazdálkodását is segíthette (nyomda, borgazdálkodás). A kollégium pénzgazdálkodása a 19. század első ötven évében feltétlenül elősegítette a Felső-Tisza vidék gazdasági életét. Különösen a régió protestáns birtokos nemesi gazdálkodására hathatott segítőleg. Hiszen a környéken a Kassán 1844-ben, a Miskolcon 1846-ban, Zemplénben pedig 1866-ban alakult meg takarékpénztár. A szabadságharcig szinte a kollégium volt az egyetlen jelentősebb pénzgazdálkodást folytató intézmény. 128 125 Magyarország története 1790-1848.1. kötet, 317. p. 126 Uo. 318. p. ,27 TiREL, A. XXXVm./l5.344. 128 Vargha: im. 28 skk.
