Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
3. A kollégium pénzgazdálkodása
összehívott küldöttség vizsgálja sorra a contractusokat, és „azoknak bátorságosítására szükséges intézkedéseket" tegye meg. 1 ' 5 Azaz időről időre felülvizsgáták a kint lévő összegeket, hogy az illető kölcsönvevő rendszeresen fizcti-é a kamatot vagy sem. Valamint eldöntötték, hogy a befolyt tőkét ismét kinek adják ki. „Az olly adós, aki az interest pontosan nem fizeti, ha ismét kérne kölcsönpénzt, kérése ne teljesíttessen" 116 - szólt a rendelkezés. A kiadott kötelezvényeket a senior az 1837-ben megjelent Acsády „Magános Magyar Törvény" című munkája szerint állította ki. 117 A pénzgazdálkodással járó összes adminisztrációit szigorúan a senior által kezelt Archívumban kellett tartani. Innen „soha semmi contractust vagy kötelező levelet reversalis nélkül" kivenni nem volt szabad! 118 1815-től a kölcsönvételck feltételei is szigorodtak. Még korábban elegendő volt a kölcsönvevő ügyfélről szerzett általános információk, addig 1816-tól kezdve a kölcsönvevő köteles volt jótállót és elegendő cautiót állítani. A korábban már említett küldöttség ezeket „szorosan megvizsgálta" és csak ezek után történhetett meg a pénz kiadása. 1821-től betáblázás nélkül nem adhattak ki pénzt, s ezt a kölcsönvevő tartozott saját költségén elvégezni. 119 A kötelezvényre egyébként rávezették, hogy az adós feladata az illető kamatok idejében történő behozása vagy beküldése. A kamatokat minden újesztendötől kezdődően számították ki. Az elmaradt fizetőket a lejárt határidő után három hónappal figyelmeztették és ha ezek után sem fizetett, a tőkét azonnali hatállyal felmondták. Ezekre a szigorításokra szükség volt az iskola biztonságosabb pénzgazdálkodása érdekében. A kollégium évről évre egyre nagyobb összegeket adott ki kölcsönre és ezzel egyenesen arányosan emelkedtek az elmaradt kamatok is. Az 45. oldalon lévő táblázatból láthatjuk, hogy az évenként járó kamatok helyett kevesebb folyt be az iskola pénztárába. S az elmaradt kamatadósságok évről évre felhalmozódtak. 1814-ben jóllehet a kinnlevő tőkék után 7 595 RFt járt és be is érkezett 7 207 RFt, de az elmaradt kamatok összege 13 336 RFt-ra rúgott, 120 és hat évvel később 1820-ban már 18 996 RFt 39 kr volt, ez 74%-át tette ki az azevi bevételeknek! 121 "•Uo. 60. p. " 6 Uo. 52. p. (B-61.,435. p. 1816.) " 1 Acsády Sándor: Magános magyar törvény . . ., Pest, 1837. 144. p. 118 TiREK, Kt. 1176. 59. p. 8. pont. 1,g Uo. Kt. 1544., valamint B-61, 486. p. 120 TiREL, A. XXXVIII./15.344. ,2, Uo. B. XLIII./l8.023.
