Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

2. A kollégium gazdálkodási mechanizmusa (1800-1849)

tiszte volt nemcsak a professzorokat, hanem a „köz hivatalt végző diákokat" és az iskola külső és belső gazdaságában „szegődött" embereket is fizetni. 3. Az Officii Liber harmadik része: „A generalis cassa" külömbféle titulusok alatt bevett és kiadott pénzeiről szólt. 4. Az Officii Liber negyedik része: a bor, búza, rozs stb. bevételeiről és kiadásairól készült. A természetbeniek tiszti könyvében jelentős teret foglaltak el a borgazdálkodásával kapcsolatos számadások, feljegyzések. A senior a tiszti könyvek mellett diariumot is tartott, amiben naprakészen vezette a generális kassza pillanatnyi állását. Erre vonatkozóan az egyházkerület utasította a seniort, hogy két diáriuma ne legyen, hanem csak egybe vezesse a bevételt, a kiadást és a kölcsönvevést. Ha tévesen írt be valamit azt úgy húzza át, hogy olvasható legyen. Ezt a diariumot a rektor időről időre ellenőrizte, majd átnézése után megküldte a fókurátornak. A senior tiszte egy évre szólt. Az évenként januárban történő hivatali átadáson az előbb felsorolt tiszti könyveket és a diáriumát köteles volt a számvevőszéknek bemutatni. Valamint a számadásairól az ún. „Al-korán" című jegyzőkönyvbe egy jól áttekinthető kivonatot készíteni (a generális kasszabevétel, kiadás, maradványától kezdve az ócska hordókon át az életbeniekig tételről tételre haladva). Ezt a számvevők ha kellett egyeztették a főkönyvekkel és ha elfogadták, akkor aláírásukkal látták el, hogy „ a számotadás terhe alól a nevezett senior úr . . . feloldoztatik. " A senior tehát az iskola külső és belső gazdálkodását a számára előírt adminisztrációval és instrukciókkal vezette. Mindkét gazdaságban igyekezett összehangolni az állandó hivatalt viselő: az ideiglenesen megbízott vagy megválasztott diákok és a „szegődött" munkások tevékenységét. Az iskola gazdálkodási apparátusában a hivatásosak jól kiegészítették a diákokat, elsősorban szakértelmükkel. Például a cellistát a bor kezelésében a bodnár, vagy a diák-szüretigazdát a vinclér a szüret lebonyolításában. Ugyanakkor a diákok is fontos szerepet töltöttek be a hivatásosak mellett, mert azokat mindenkinél jobban és „becsületesebben" kontrolálták. A belső gazdaságban 1833-ban például a senior valamilyen formában a következőkre felügyelt, és irányította a diákok közül: a contrascribát, az inasok gondnokát, az egyházfit, a cellistákat, a praebitorokat, a bibliothecariust, az órást, a postást, a purgálókat, a remanenseket. A conventionatusok közül: a molnárt, a bodnárt, a két kocsist, a kéményseprőt, a tisztogatót, a négy belszolgát. Ez a 25+10=35 fős „gárda" közvetlenül is biztosította az oktatás feltételeit és az azokhoz szükséges anyagiak előteremtését. A külső gazdaságban a diákok közül a supplikánsokra, az öt szüreti diákgazdára felügyelt. A hivatásosak közül: a bényei, pataki gazdák, négy vinclér, két külszolga, a magtárőrök, a három aratási és öt szüretgazda. Mindez szintén 30-35 föt jelentett.