Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
2. A kollégium gazdálkodási mechanizmusa (1800-1849)
vartalan biztosítása - a legnagyobb mértékben a seniorokra hárult. Az iskola Patakra való visszatelepítése, 1704 után ismét megváltozott a helyzet. A század húszas éveitől kezdve megszaporodott a diákok száma, újabb és újabb épületeket emeltek, megnövekedett a birtokállomány. Mindezek alaposan kibővítették az iskola gazdaságát, gazdálkodási tevékenységét. Furcsa mód ezek nemhogy növelték volna, hanem ellenkezőleg, éppen csökkentették a senior gazdálkodási szerepét. Korszakunkra nézve az 1796-os rendszabályok alaposan megváltoztatták a senior hatáskörét, 37 ami közel sem volt már azonos az 162l-es törvények szabta seniori feladatokkal. Már ekkor, a 18. század utolsó harmadában felfedezhetjük a kollégium gazdálkodásában az 50 évvel később végbement gazdasági szakosodás előszelét. A 19. század első felében 1849-ig a seniori diákgazdálkodás 1796-ban megállapított normái csak kisebb módosításokon mentek át. A periódusban ugyan növekszik a senior adminisztrációjának mennyisége. Hatásköre azonban változatlan maradt, sőt a rektor, a vice-curator vagy az egyházkerület részéről egyre szigorúbbá vált az ellenőrzése. Korszakunkban is a senior kezébe összpontosultak a külső és belső gazdálkodás szálai. O volt az „oeconomica" első embere, aki hivatalból mindenről tudott. Az 1796-os egyházkerületi deputatio - Vay József utasítására - megvizsgálta az iskola gazdasági életét. Javaslatukban azt a fő kitételt vallották, hogy „a Deák oeconomicát ne folytasson! " 38 mert ezzel csak az idejét vesztegeti és tudatlanságával esetleg károkat okoz a köznek. A seniorral kapcsolatban azt vetették fel, hogy a senior „ne legyen gazda", hanem helyette állítsanak egy tiszttartót, aki a senior korábbi gazdálkodási teendőit végezné: fizetné a tanárokat, vezetné a gazdaságot stb. A javaslatból nem minden valósult meg, noha felállították a provisor hivatalát. Ennek munkájával a senior kezéből a külső gazdaság bizonyos dolgait kivették. Elsősorban azzal, hogy a tiszttartó nem neki, hanem egyenesen a rektornak tartozott elszámolással. A senior mindezt természetesen nem nézte jó szemmel, mert évenként 1815-ig egyre több feszültség keletkezett a provisor és a seniorok között. Az 1815-ös deputatio tárgyilagosan megállapította, hogy „a tiszttartó bejövetelétől fogva sem a szőllők jobb állapotba nem helyeződtek, se a köz jövedelemnek más ágai jobb karban nem tevődtek, sőt a kölcsönös viszálykodás miatt, alább szálott. 39 Ezért megszüntették hivatalát és helyette egy parasztgazdát alkalmaztak. bujdosás kori iskolai gazdasági életre vonatkozóan még sok a feltáratlan mozzanat. Az 1617-es névsor után a „Marosvásárhelyi matriculában" (TiREL, K. a. I. 24.) megtalálhatók a seniori számadások 1631 és 1671 illetve 1672 és 1700 között. Valamint erre vonatkozóan lásd: TiREK, Kt. 37 TiREL, B. XLVn. 19740. „Instructio Senioris". 38 TiREL,K. b. n. 11. 107 p. 39 Uo. B-61-381 p. (1815. 35 pontja).
