Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

Bevezetés

BEVEZETÉS Néhány módszertani megjegyzés Az értekezés a sárospataki református kollégium gazdálkodásának közel egy évszázadát dolgozza föl, 1800-tól 1919-ig. A témaválasztás azért esett erre a periódusra, mert a 19. században változott mennyiségében és minőségében a legtöbb és leglátványosabban az iskola gazdasága, míg az ezt megelőző háromszáz év alatt szinte alig módosult. A vizsgált korszakban, 1849-50-ben viszont a lassú, belső fejlődés és a külső politikai események hatására struktúrájában teljesen átalakult az iskola oeconomiája és megerősödött az a modern gazdálkodási forma, ami alapját adta a kollégium szellemi kiteljesedésének a százafordulón, egészen az első világháború befejezéséig. Az értekezés követi az iskola gazdaságának korszakváltását, és két részben tárja föl az eseményeket: 1800-1849 és 1850-1919 között. Az első fejezet a feudális gazdálkodási módot, a „deák oeconomiát" kívánja bemutatni: külön tárgyalva a lényegesebb gazdálkodási részeket (pénz-, bor-, szőlőgazdálkodást stb.), mellőzvén a kevésbé jelentőseket, mint a malomkőbányát, a réteket és a nyomdát, - terjedelmi korlátok miatt. Az iskola gazdaságát a korabeli leírások alapján két (külső és belső) egységre oszthatjuk A külsőhöz tartoznak: a szőlők, a rétek, az erdők, a malomkőbánya, a szárazmalom, a külső granariumok és vinariumok. A belsőhöz: a bor-, pénzgazdálkodás, a kocsma, a tanításpénz. Az egyes gazdálkodási területek azonban szorosan egymásba fonódnak, mint például a szőlőgazdálkodás a pincészettel és a kocsmával. Mindkét gazdaságban figyelemmel kisérjük a diáktisztségviselők és a „hivatásosak" által végzett munkát. Az első rész fejezetei között kiemelkedik az iskola szőlő-, bor- és kocsmagazdálkodásának bemutatása. Ezt két dolog indokolja. Egyrészt a kollégium külső gazdaságának mintegy 90%-át a szőlők adták 1850-ig: és az itt folyó gazdálkodás az egész külgazdaság jellemzőit mutatja. Másrészt a hegyaljai szőlő- és bortermelés gazdaságtörténeti kutatásában 1800-tól 1850-ig terjedő korszakot kevésbé ismerjük. így a kollégium szőlő- és borgazdálkodásának feltárása az említett időszakban nemcsak a kollégium, hanem az egész Hegyalja esetében is hiányt pótló. A szőlőkkel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni azt a problémát, amit nem sikerült maradék nélkül megoldani. Az iskola szőlői között az erdőbényeiek területét meg lehetett állapítani, de a patakiakét nem. Mert a neoabszolutizmus korában mire a szőlőket felmérték, a kollégium egy kivételével már eladta azokat. így nem tudták egyértelműen meghatározni nagyságukat. Az értekezés második része (1850-1919) eltérően az elsőtől nem a gazdálkodási területeket, hanem a gazdálkodás folyamatát időszakonként tagolva