Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

10. Gazdasági modellváltás a neoabszolutizmus korában

Mi a megoldás? Szükségesnek látszott egy, a régitől eltérő - a korszaknak megfelelő - új gazdasági-gazdálkodási modell megalkotása. Ennek jegyében hívták életre a Gazdasági választmányt, mint szervező és végrehajtó szervezetet, aminek legfőbb feladata a gazdasági modellváltás következetes végigvitele. A Választmány működése olyan sikeresnek bizonyult, hogy ennek az évtizednek biztos, kiegyensúlyozó hátterét jelentette. A kollégium életét elemezve kiderült, hogy az udvarral folytatott harc kulcspozícióját a választmány gazdálkodásajelentette. Mert mindaz, ami a szakigazgatás terén az ország makrotársadalmában a neoabszolutizmus első esztendeiben lejátszódott, a kollégium mikrotársadalmában a választmány szervezése és működése jelentette. A Gazdasági Választmány 1850. március 18-án tartotta alakuló ülését. A kortárs így látta ennek feladatát: „A viszályos idők miatt hanyatlásnak indult iskolai közpénztár biztosítása - annak jövedelmei s kiadása czélszerűbb kezelésére, a takarékos gazdálkodás által. . ,"

381 Az első teendő egyike volt, hogy szakszerű csoportosítással a választmány ügykörét pontosan meghatározzák. Az három föágazatra terjedt ki, amivel a kollégium gazdasági életének egészét felölelte.

382 Ezek a következők: /. Pénzügyi igazgatás. Elsősorban a kollégium tőkepénzeinek és kamatkölcsöneinek az irányítását és egyensúlyban tartását jelentett. II. Az ingó és ingatlan vagyon kezelése. Ez az 1850-es évek második felétől inkább a bérbeadás lebonyolítását foglalta magába. III. Ellenőrzési jog. A gazdálkodás mindennemű végrehajtása és az ezzel együttjáró ellenőrzése tartozott ide. Az első szembetűnő dolog, hogy a kollégium gazdaságát szervező választmányt a szakosodásnak megfelelően tagolták három egységre. A másik eddig nem tapasztalt dolog: szakembereket vontak be az iskola gazdasági apparátusába. Ilyen két szakember volt 1850-ben a pénztárnok és az ügyvéd. A választmány igazgatója a mindenkori rektor lett. Ugyanakkor a régi igazgatói hivatal megszűnt gazdasági ügyekkel foglalkozni. Ehelyett fontos előrelépést jelentett, hogy az igazgatóságba csak három iskolaszéki tanárt választottak be. Viszont ők már „másodállásban, félhivatásos munkaerőként foglalkoztak az iskola gazdasági ügyeivel. 1850-ben őt tagból állott a választmány. A harmadik szembetűnő dolog az volt, hogy a kollégium rendszerében szétválasztották az oktatást a gazdálkodástól! A rektor volt az egyetlen, aki nem szakember, míg a többi iskolaszéki tag immár hivatásszerűen dolgozott a választmányban. Személyük viszont biztosíték volt a kollégium egységes igazgatási rendszerének a megőrzésére. 381 Uo. 382 TiREL, B/LXXI. 32.394. sz. valamint 32.568. sz.