Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
10. Gazdasági modellváltás a neoabszolutizmus korában
10. GAZDASÁGI MODELLVÁLTÁS A NEOABSZOLUTIZMUS KORÁBAN Az 1849. esztendő nemcsak a magyar politikatörténetben, hanem a magyarországi protestáns kollégiumok életében is fontos választóvonal. Mert az ezt követő események döntő fontosságúvá lesznek életükben. Hiszen a bécsi udvarral folytatott küzdelemben ekkor kérdésessé válik további létezésük. A fő kérdés: a neoabszolutizmus kereszttüzében megállják-e helyüket a régi, protestáns önkormányzati autonómia alapján álló iskolai intézmények?! Ekkor dől el, hogy az új, a polgáriasabb és sok tekintetben modernebb oktatási rendszerben, amit az Organisations Entwurf hozott, van-e létjogosultságuk a protestáns kollégiumoknak. A korszak egyháztörténeti eseményeit jól tudjuk Révész Imre tanulmányaiból és könyvéből. 376 Arra is választ kaphatunk, milyen hatalmas küzdelem bontakozott ki a Konkordátum és a Protestáns Pátens ellen. De arról kevesebbet tudunk, hogy az önkény tíz éve alatt mi zajlott le a protestáns iskolák életében. Sokan általánosítva csak a passzivitásba vonult középnemesi református réteget veszik észre. Ám ennek az évtizednek a gazdaságtörténeti vizsgálódása 377 elvezet bennünket annak világosabb megértéséhez, hogy a látszólagos passzivitás mögött milyen lázas, önvédelmi munka folyt. A pataki kollégium vezetőinek előrelátása gazdasági téren azt mutatja, hogy a politikai ellenállás és harc idején is képesek voltak figyelni a kor szavára. A világos helyzet ellenére, kelet-közép-európai viszonylatban egyáltalán nem lemaradva, és nem fáziskésésben tudták végrehajtani gazdasági modellváltásukat. Megértették azt, amit a hasonló szerkezetű gazdálkodási egységek, mint például a középnemesi birtokok, a hitbizományok csak jóval később ismertek fel, hogy a neoabszolutizmusban a gazdasági és politikai stabilizáció és előrehaladás csak a gazdasági modellváltással lehetséges. A pataki kollégium 1849 decemberében a csőd szélén állt. Ezt követték az újabb csapások, az iskola gazdálkodását bénító politikai tényezők: Az Entwurf, a nyilvánossági jog megvonása és a Protestáns Pátens. Kitekintve a többi hazai protestáns kollégiumra, mindenütt óriási küzdelmet látunk, ami kettős erőfeszítésben nyilvánult meg. Az iskolák autonómiáját instantiázásokkal, (kérvényekkel), igyekeztek kikényszeríteni. Másrészt az egyházkerületek belső tartalékainak mozgósításával igyekeztek anyagilag függetleníteni, azaz megmenteni az iskolákat. Az erőfeszítések ellenére sok protestáns felsőoktatási intézményt be kellett zárni. A történelmi kollégiumoktól sorra megvonták a nyilvánossági jogot. 376 Révész Imre: Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából. Bp. 1957. 212. p. 377 Hörcsik Richárd: Fejezetek . . . NF. Bp., 1984. 61-70. p.
