Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

8. A „Nagy Collegium" építése (1801-1847)

kákra kellett fordítaniuk. - Végül is az épület kívül-belül csak a szabadságharc előestéjére készült el teljesen. Az Új Épület megépítése a kollégium építkezéseinek történetében ugrásszerű fejlődést jelentett, ahogyan Nyiry írta egyik levelében: „. . . az utókor tsudálni fogja ugyan, hogy milyen nagy lépést tett hirtelen a mi Uj Épületünkben a jelenvaló század."

306 A közel 300 000 Ft-os költséget (az ingyenmunkákat nem számolva) elsősorban a felső-magyarországi református középnemesi családok adták össze, akiknek nemcsak gyermekei, hanem maguk is és szüleik is kollégium falai között tanultak. Ugyanakkor kivették részüket az építkezésből az egyházkerület gyülekezetei, akik adományai mindig biztos alapot jelentettek. Mivel a költségek fedezésére az egyetlen forrást a jóltevők adományai biztosították, az építkezés ütemét így azok mértékéhez kellett szabni. Ilyen körülmények között bizony nem volt könnyű előre tervezni, határidőket kitűzni. Az épület 45 éve alatt a végrehajtó adminisztráció kellően működött, aminek legnagyobb részben a terhét az évenként változó senior viselte. Öt jól kiegészítette az építkezés felügyelője, aki - mint Nyiry is tette - szakértelemmel nemcsak irányította, hanem felügyelte és összehangolta a szakmunkákat. Ugyanakkor a nagyobb közösség, az egyházkerület (esperesek, gondnokok) is élénk figyelemmel kísérte lépésről lépésre a munkálatokat. Végül is ez a fórum hagyott jóvá minden lényeges döntést. S a vezetők között jó kapcsolatokkal rendelkező, az építkezéshez értó világi és egyházi férfiakat találunk. Az építkezési adminisztráció csúcsán a főgondnokok voltak. Személyükben Vay, Lónyay, Teleki) kiváló tervezőknek, szervezőknek bizonyultak. Hiszen az Új Épülettel az északkeleti megyék legszámottevőbb épületegyüttesét teremtették meg. ízlésüket feltétlenül őrzi az épület, amely tömegében, arányaiban, tagolásában s belső homlokzatán a barokk szerkezeti sajátosságokat mutatja: mellette szerényen meghúzódva a klasszicista elemek. Az épület stílusában mutatkozó, a klasszicizáló későbarokkból a reformkor stílusába, a tiszta klasszicizmusba áthajló fejlődés feltétlenül példázója az építtetők szellemi fejlődésének is, aminek csúcsát az épület a könyvtárteremben éri el. „Egészében véve épületük egyszerű, nyílt, tárgyilagos - írja Román János

367 - kissé talán nehézkes és a ridegségig őszinte, de masszív, bizalomkeltő, közvetlen és az embert minden problémájával befogadni és elfogadni tudó. Az általa képviselt stílusoknak az építészet eszközeivel ilyen színvonalon aligha képzelhető magyarosabb, népibb megnyilvánulása. B. LXX./31644. Román, 1956. 38. p. Uo. 39. p.