Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

8. A „Nagy Collegium" építése (1801-1847)

De az 1816-1818 között adakozók között nemcsak az említett családokat találjuk meg, hanem például a miskolci csizmadia céhet, több hajdúváros magistrátusát, Szabocs vármegye tisztikarát. De felsorakoznak a lelkészek is egyéni adományukkal, csakúgy mint a jurátus pataki diákok. Az egyházkerület egyházmegyéi illetve cklézsiái pedig minden évben biztos alapot jelentenek az adakozók sorában.

343 például 1817-ben az összbevétel 50%-át küldték el, 2 060 RFt-ot.

344 A többi egyházkerület váltakozva küldi adományait, hiszen a debreceni kollégium is támogatásra szorult ebben az időben: a leégett épületei helyén újakat emelt. Végül az adakozók sorában minden évben ott szerepel Vay fogondnok, aki átlag 200-400 RFt-ot adott, főleg akkor, amikor már fogytán volt a kassza pénze. 1818-ban a falak teljes felhúzásához még 7 990 RFt hiányzott, amit valószínűleg 1820-ra el is végeztek. Hiszen Puky István jelentése szerint 1820 tavaszán már az ács munkákat szeretnék elkezdeni.

34 Nyiry István a tőle megszokott pontossággal 1819 őszén erre a munkálatokra részletes ács és kőzsindclyező költségvetés nyújtott be,

346 amin hét mester ajánlata szerepelt. A tető munkálatai megközelítették a 25 000 RFt-ot. A „versenytárgyaláson" végül is az ács munkákra Vida Mihály olasz mester, a zsindelyezésre pedig Simmer Henrik miskolci zsindelyező kapott megbízást. Már befejezték a közfalak felhúzását és a tető munkálatainak tervein dolgoztak, amikor Vay József kollégiumi fogondnok meghalt.

347 Halálával lezárult a Nagy Collegiumi építkezés első, legdöntőbb időszaka. Politikai jártasságával, bölcs előrelátásával nemcsak megálmodta, hanem el is indította a nagyszabású építkezéseket. Halálakor 1821-ben az összköltség 50%-át már felhasználták, vagyis az épület félig elkészült állapotában volt. - Kortársai közül a legtöbbet ő áldozott az építkezések zavartalan folyása miatt is. Tekintélyével megmozgatta a Felső-Tiszavidék, sőt az egész magyar református egyház anyagi bázisát adó köLónyay Gábor fogondnok és Lónyay Menyhért. Domokos Jakab és Lőrinc. Torontálban: Kászonyi József főjegyző. Bánátban: Kövy Sándor. Szepességben: Márjássy Zsigmond és Károly, Koczok István. „Roppant indítvány és mozgalom" - írja Erdélyi János. Az előbb felsorolt férfiakat az említett megyékben kérték meg vagy küldték ki a gyűjtésre. Nagyobb részük az illető megyékben lakott. A névsort Erdélyi János írta visszaemlékezésében. TiREK, Kt. 2069. 343 TiREL, B. XLI716897. „A Pünkösdi innepi Deákoktól 250 közül 50 üresen jött vissza ... a segedelem harmadfélezer forintra ment (1818 júliusában.)". 344 A. XXXVTJI./15538. Általában a legtöbbet az alsó-borsodi és az alsó-zempléni egyházmegyék adnak. 345 TiREK, Kt. 2069. 36. p. Puky jelentését lásd: B. LXL./17051. Zsoldos Benő a levélre szerintem tévesen írta az 1818-as dátumot (október 10.). Véleményem szerint ez a jelentés 1819 őszén került, mivel a benne felhasznált adatokat Puky; Nyiry István 1819 syeptemberi jelentéséből vette át. 346 TiREL, B. XLH./17385. 347 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. kötet, Bp., 1914. 1009 h.