Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

8. A „Nagy Collegium" építése (1801-1847)

Az építkezésen dolgozók fizetése és napszáma az országos átlagot követte: 1. a kőműves legények napszámát 1 RFt 45 krajcárban; 2. a pallérét 2 RFt-ban, 3. a „Handlogerekét" pedig 30 krajcárban állapították meg.

335 Általában évenként 6-12 kőműves legény és egy pallér Szent György napjától október végéig dolgozott.

336 Fizetésük mellé pálinkát és ellátást kaptak, amit a „Főző asszony" külön bérért végzett. Az építkezést vezető mester, Kun János eleinte hosszabb, majd később csak rövidebb időre jött Miskolcról Sárospatakra. A második szakasz (1815-1821) Már 1808-tól kezdve - mint láthattuk - az új Épület Cassája csak úgy tudta egyensúlyban tartani az éves mérlegét, hogy hol az egyházkerülettől, hol a Generális Cassától vett fel kölcsönöket. 1811-ben valamit javult a helyzet, de utána ismételt kölcsönökhöz kellett folyamodni. Az egyre súlyosbodó anyagi nehézségek sokat foglalkoztatták Vay Józsefet és az egyházkerület közvéleményét. Az egyre emelkedő deficit előidézője minden bizonnyal a napóleoni háborúk befejezésével előállt dckonjuktúra, ami erősen elapasztotta a jótéteményeket. Egyébként ezekben az években nemcsak az építkezés kasszája, hanem a kollégium gazdaságának egésze is nehéz helyzetbe került, főleg a professzorok fizetése. Vay József még az 1813-as július 16-i kerületi közgyűlésen a „Pataki Collegium felépítése, a Professzorok fizetése jobbbítására" című javaslatával állt elő?

11 Ebben Vay nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a „Collegiumot meg kell építeni. . . mert véghetetlen rossz következései lennének annak, ha félbeszakadt épület, szembeszökő tanúbizonysága lesz a Protestánsok tehetetlenségének, vagy pusztulását előre mutató hidegségének". 38 A bevételek növelésére Vay sajátos javaslatot tett, amiből egyébként kitűnik - mint maga is 12 000 holdon gazdálkodó, tisztában van az ország gazdasági helyzetével: Először is a református „contribuens gazda embereket" keresné meg kérésével, mivel az 1790-es törvények szerint

339 a „12 decretalis ünnepeken ki ki szabadon dolgozik", így a 12 nap negyedrészét a kollégium szükségeire fordíthatnák. Másodszori „tehetősebb famíliákat" (számszerint 30-at vagy 40-et) kémé meg, hogy amennyit az 1807-es országgyűlésen „Oblatumba adott a Status szükségei felsegélésére", csak annyit fordítson a kollégium új épületére is. Érdekes, hogy Vay az ország kedvezőtlen gazdasági viszonyait jól ismervén, gyorsan hozzáfűzi: .,a mostani pénz szűkibe sem lehetősnek, sem tanácsosnak" nem látja ez A. XXXVJJ./14950. 336 A. XXXVU./14586. 337 A. XXXVn./14642. 338 Uo. 339 Corpus Juris Hungarici, 1740-1835. Bp., 1901. 170-121. p.