Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

A város egykor önálló elnevezései

Az első birtokosjelzős szerkezet, amiben előfordul a Ketelpataka, Kecelpotok, elég bizonytalan adat, ezt nem erősíti meg a XIX. század elejétől felbukkanó Réttel pataka, mely visszakövetkeztetés Anonymus Krónikájára, melynek első kiadása (1746) a Kollégium Nagykönyvtárában meg lehetett. A hibás olvasat ma is tükröződik a Retel utca elnevezésben. Mindez a kérdés az esetleges földrajzi azonosítás további vizsgálatot érdemel. A XV. század eleje nagy változásokat hozott városunk elnevezésében. Ekkor telepedik meg Kispatak a Bodrog baloldalán és megerősödött, amikor egy évszázaddal később jómódú vagy itt jómódúvá váló horvátok telepedtek be (1. Tótszer). A XV. századtól kezdve megindul a két település megkülönböztetése és feltűnik a régibb és nagyobb településhez kapcsolódva a sáros jelző és a két település között elsősorban ezzel tesznek különbséget: Sárospatak és Kispatak. Így található ez az írásos feljegyzésekben. Ez a jelző Kispatakra talán még jobban ráillett volna, de az anyavárost is északnyugat felől határolta vizes, mocsaras terület és arra a város terjedését megakadályozta. Talán ez segítette elő ennek a jelzőnek a megragadását. 1785-ben az Alsóhóstát (Hustác) déli végére német telepesek költöztek be és ennek neve bizonyos önállóságot biztosított: Józseffalva, U. József császárról kapta nevét, illetve Újpataknak is mondták. Nagy- és Kispatak 1883-ban egyesült, 1912-ben Józseffalva is csatlakozott és így jött létre: Sárospatak nagyközség. A Bodrogparti Athén csak a múlt században tűnik fel és elsősorban a tudós és tanító várost jelenti, amit írók esetenként tudósok használtak, de hivatalos rangra sohasem emelkedett. Comenius említi a Rákóczi Athént, talán erre megy vissza a XIX. századi elnevezés.