Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

A nevek utóbbi százada Sárospatakon

Perényiek, Dobó Ferenc, Bocskai István, Lorántffy Zsuzsanna, a Rákócziak, Thököly Imre, Vay Ábrahám, Kossuth Lajos és mások. Akadtak viszont olyanok is, akiknek nem sok közük volt városunkhoz: Toldi Miklós, Kapisztrán János, a költők és írók közül: Arany János, Mikszáth Kálmán, Madách Imre. Az utóbbi évszázad magyar történeti személyiségeiről is megemlékeztek: Deák Ferenc, gróf Tisza István, gróf Apponyi Albert, Baross Gábor kapott másokkal együtt utcaelnevezést Patakon. Az élők között egyedül Horthy Miklósról neveztek el egy féloldalas utcát a Bodrogközi Gazdasági Kisvasút pályája mellett. Ez az utcanévadási eljárás teljesen megfelelt annak, amit a két háború között a legtöbb magyar városban elvégeztek. Az eddigi, régi, természetes névadással keletkezett utcaneveket szinte teljesen eltörölték. így nem maradt meg: a Varga utca, a Fazekas sor, a Páter sor, a Híd utca, a Héce, a Hustác, a Majorokköze, Cigány sor, hogy csak néhányat említsek a nagymúltú elnevezések közül. Sajnos nem követtük az európai országok eljárását, melyek városaiban lényegesen többet megőriztek a hagyományos tér, utca elnevezésekből. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI KORSZAK A második világháborút befejező években viszonylag hamar eltörölték néhány utca nevét, elsősorban az olyanokat, melyek a korábbi korszak vezetőit örökítették meg, esetleg grófi címet viseltek vagy vallási vonatkozást lehetett bennük felfedezni. Az elsők között volt Horthy Miklós, gróf Apponyi Albert, gróf Tisza István, gróf Vay Ábrahám, Szent Erzsébet és még néhány utcanév. Az utcanév-változtatás meglehetősen zavaros módszerét Rajk László belügyrniniszter egységesíteni kívánta és ezért 1948 januárjában egy körlevelet adott ki, melyben az 'elavult' utca- és térelnevezések megváltoztatását rendelte el. Felhívta a figyelmet az 1848/49. évi szabadságharc évszázados fordulójára majd így folytatta: „Megjegyezni kívánom, hogy az utcanevek megváltoztatásánál nem néhány utcaelnevezéseknek ötletszerű megváltoztatására gondolok, hanem az összes utcanevek tüzetes és megfontolt átvizsgálására és ennek alapján az utcanevekben kifejezésre jutó városkép korszerű átalakítására. Az utcaelnevezésekre vonatkozó részletes utasítást adni nem kívánok, megjegyzem azonban a helytörténelmi szempontból jelentős utcanevek megváltoztatását nem tartanám kívánatosnak, valamint azt sem, hogy a ma élő személyekről utcák neveztessenek el" (Kmetty 1980:85-86). Egyelőre nem ismerem, hogy 1948. március 20-ig milyen választ küldött az Elöljáróság, illetve a főjegyző, de azt ki lehet következtetni, hogy az egykori kiemelt politikai személyiségeken kívül, a grófok, továbbá az egyházakhoz köthető nevek maradt el.