Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Bevezetés

1806-1875 között a Bretzenheim hercegi család Patak ura, ők azonban már rendszeresen itt laktak s ennek megfelelően a várat teljesen átalakították, lakhatóvá tették. A Vár nagykapuján kívül még további kijáratokat létesítettek. Ebben a korban épült meg a Kollégium nagy épülete és a régebbieket sorra lebontották, végül csak a Berna sor maradt meg. A város kereskedő jelentőségét a nagyszámú zsidó betelepülők növelték. 1875-1945 között a Windischgrätz családé a birtok és a vár, de ők végül csak az utóbbit tartották meg, mert a birtok lassan más kezekbe került. A Kollégium tovább erősödött, gyarapodott, a város pedig nagyságának megfelelő helyét foglalta el kézműiparával, kereskedésével a hasonló magyar városok között. A háborúban különleges külső sérülést a város nem szenvedett. A Kollégiumot államosították, a Teológiát megszüntették (1951-1952). A Rákóczi Gimnázium tanulólétszámban nagymértékben gyarapodott. 1990 őszétől kezdve a Református egyház újra visszakapta a gimnáziumot és 1991-ben megindult a teológia is. Az 1857-ben alapított Tanítóképző főiskolává fejlődött és megmaradt állami kezelésben. A várban Rákóczi Múzeum nyílt jelentős régészeti, néprajzi, művészeti kiállításokkal (1950). A város néhány kisebb üzemet kapott, jelentős a nyári idegenforgalma, melyhez északi részén (Végardó) egy hévizes melegfürdő is járul (1. Héce elnevezést). Az 1970-es évektől néhány jelentős épületet emeltek (művelődési ház, egészségház, általános iskolák, áruház, szálloda, lakóépületek stb.), a város belsejének Makovecz Imre által tervezett kereskedelmi és lakóháztömbje a régi épületek felhasználásával Sárospatak fejlődésének új útját jelezheti. Mindennek ellenére az utóbbi másfél évszázad alatt a régi szerepéhez képest Sárospatak inkább hanyatlott. Ez megnyilatkozott abban is, hogy amikor 1883-ban Sáros Nagy Patak és Sáros Kis Patak város egyesült, csupán nagyközségi rangot engedélyeztek neki. Ehhez 1912-ben csatlakozott a déli részen Új patak, más néven József fal va, eredetileg sváb település. A városi rangot csak az utóbbi évtizedekben nyerte vissza. Ide csatolták délen Bodroghalász (Petrahó) és északon Végardó községet, de a két település a város fejlődésében közvetlenül nem vesz részt. Sárospatak a középkorban, majd az újkorban egészen a XVII. század második feléig a magyar történelemben, ettől kezdve a magyar mezővárosok közül egy, mely csak a Református Kollégium Főiskolájával tűnt ki. Olyan nagyszerű embereket nevelt, mint Kazinczy Ferenc, Bessenyei György, Kossuth Lajos, Fáy András, Tompa Mihály, Erdélyi János, Szemere Bertalan, Gárdonyi Géza, Komáromi János, Móricz Zsigmond és sokan mások a ma élők között is. A fentiek kiemelkedtek kortársaik közül, de hatásukban talán jelentősebb az a sok-sok ezerre tehető lelkész, tanító, akik messze vidékre elvitték a pataki szellemű magyar műveltséget, mely egyben Svájchoz, Hollandiához, Skóciához mérhető európai rangot is jelentett.