Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Bevezetés

tártak fel. 1208-ban, egyes források szerint, itt született Árpád-házi Szent Erzsébet. A városban dominikánus és ferences zárdát alapítottak. A tatárjárás 1241-ben megkímélte Patakot és ezután épült kővárak között már említik 1262-ben. V. István, de különösen felesége Kun Erzsébet éppenúgy szívesen lakott várában, mint Kun László. A tatárok 1285-ben betörésük során feldúlták a várost, de az hamarosan kiheverte a rombolást és fosztogatást. Az Anjou-királyok idejében fejlődik a város. A XIV. században a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett plébániatemplom építése is megindult, mely több átépítés után ma is a város legszebb történeti épülete. Luxenburgi Zsigmond 1390-ben a szörényi bánnak, Perényi Péternek, adományozta a várost, majd 1429-ben szabad királyi városi rangra emelte azt. A család kihalásával a Pálócziak kapják meg és hozzájuk tartozik 1429-1526 között, amikor az utolsó családtag a mohácsi csatában életét vesztette. A Sárospataki vár 1573. évi alaprajza. Karlsruhei Levéltár. Détshy 1970:11 Ezután a Perényi család egy másik ága lesz Patak ura. Péter és Gábor 1529-1567 között a reneszánsz Pataki vár megerősítésén és protestáns város kialakításán fáradozik. Hatalmas építkezések folynak, fő vonásaiban kialakul a vár ma is meglevő erődrendszere. 1531-ben vagy valamivel később a Sárospataki Református Kollégium megalapítására is sor kerül, a középkori zárdák helyén, azokat felszámolva, épületeit részben felhasználva. A család kihalása