Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)
Bevezető tanulmány - Az ingatlanokról
A szőlőbirtok Tokaj-Hegyalján (különösen Tokajban) a családok (háztartások) jövedelemszerzésének alapja volt, miáltal a szőlőingatlan a különböző célú gazdasági összeírások állandó tárgya lévén, számos ilyen szőlőösszeírás maradt ránk. Azok külön tanulmányozása természetesen indokolt. Ezért e helyütt csak érintőlegesen vesszük szemügyre e témakört. A tanulmányozott inventáriumokból kitűnik, hogy az így számbavett személyeknek közel fele nem rendelkezett szőlővel. Egy-egy birtokosnak 8-10 kapás területe is lehetett (3. sz.), általánosan azonban ettől lényegesen kevesebbet birtokoltak örökhagyóink (stb.). E szőlős területek Tokajon kívül is előfordultak („Vagyon Tarczalli Határban Portörő nevezetű Promontóriumon egy Pallag Szőllő, circ 10 ember Kapálló".) Az is természetes, hogy a parlag-szőlőket is számontartották, bár azok értéke lényegesen kevesebb lehetett. A szőlőhegyek tagosítatlanok lévén, a tulajdonosok nem egyszer 2-3 sőt ennél több rész-szőlőt birtokoltak. Májer Jánosnak (71. sz.) a Melegoldalon, a Bárkán, a Szappanoson és az Isdencziben volt egyegy darab szőlője. Területüket pontosabb méretüket nem is mindig említik. Az ingatlanok más csoportja a fentieken kívüli művelési ágazatokból való: „. . . kert a Méhesben" (18. sz.), vagy ettől pontosabban: „Méhes kert a Tokaji Tisza partján" (33. sz.). De szerepel a felsorolásokban „Kalodásban lévő Kumpérfőd" (19. sz.) is. „A kompér főid a Kopasz tető alatt" (63. sz.), illetve „a Batka járás kellő tetején, a határ szélen, Helmetzi Márton földje szomszédságában" vagyon (64. sz.). Forrásainkból kitűnik, hogy mind a burgonyaföldek, a veteményesek („Szilvás, Cseresnyés, Veteményes föld a Szelesen", 56. sz.), mind pedig a gyümölcsösök (elsősorban szilvás, cseresznyés) a szőlőhegyen terültek el, olyan részein a Kopasznak, ahol a szőlőhöz kevesebb reményük volt a tokajiaknak. „Garai tetején van egy krompé főd" (69. sz.). Sőt arra is következtethetünk, hogy a hegy adott részét (feltűnő, hogy a tetejét is!) minden szomszédos tulajdonos burgonyával vetette be. Más forrásainkból is tudjuk, hogy a Tisza partján (talán a mai Kistokaj területén) egy Méheskert volt. Erre itt is többször utalás történt. E terület előbb az uradalom birtokában volt, de a XVIII. század utolsó negyedétől egyre több paraszt szerzett ott ingatlant. Érdemes idézni persze (68. sz.) egy ingatlanszerkezetet is: „Háztelek az Óvásárhelyen, Méhes kert, Dobó járásban szőllő szilvással és színnel". Kitűnik, hogy a hegyen egyszerű építmények állottak. 18 Milyen szerepet kapott a tokajiak gazdálkodásában az állattartás? kérdezhetjük. Túl a fentmaradt, az egész városra, vagy csupán az adózókra kiterjedő összeírásokon, melyek adataik segítségével átfogó képet rajzolnak az állattartásról, a tanulmányozott inventáriumok azt bizonyítják, hogy a nagyállatok (elsősorban is a szarvasmarha) a háztartások egy ötödében (14 Bencsik János: Hagyományos szőlőbcli építmények a Tokaji-hegyen. In. Herman Ottó Múzeum Közlemények. 24. sz. 1989.
