Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány

üzemhely - milyen felszereltséggel rendelkezett, rendelkezhetett. Alkalmas lehetett arra, hogy egy-egy tárgy - mint az együttes része - fel-felbukkanásából következtessünk annak időbeli és térbeli elterjedésére. Az összeíráskor alkalmazott megnevezésekből (terminus technicus) a táji kapcsolódásokra, a leírásból a tárgy típusára, az értékből annak minőségére, állapotára következtethetünk. Számításba jöhet a használati érték, a tárgyak reprezentációs szerepe (stb.). Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy milyen műveltséggel rendelkezett az összeírást végző hivatalos személy. A nótáriusok iskolázottsága elhanyagolhatatlan tény. Úgy ítélhetjük meg, hogy ha a történeti és néprajzi szempontokat együtt alkalmazzuk, akkor forrásainkat felhasználhatjuk arra, hogy az ingóságokat osztályozzuk, majd összevessük, tipizáljuk, illetve a használók életmódjára következtessünk. Lássuk tehát ezt követően a „tárgyak"-at, amelyek egy-egy jegyzékben, összeírásban (conseriptio) szerepelnek. Túl azon, hogy a jelentékenyebb számú tárgyegyüttes eleve minősít éppen úgy, mint a kevés, érdemes összegeznünk mindazt, amit inventáriumainkból megtudhatunk. Jogosan feltételezzük, hogy a „tárgy" és az életmód szoros kapcsolatban lehetett. Ennek megfelelően összeválogatjuk az inventáriumokban bejegyzett eszközöket, szerszámokat, sőt bizonyos értelemben az ingatlanokat is. Vannak tehát - kezdjük a státuszt biztosító ingatlanokkal: - ingatlan vagyontárgyak, - különböző jellegű termelőeszközök, - szükségleteket kiszolgáló tárgyak, - reprezentációs törekvést megjelenítő tárgyak, - művelődési és kultikus javak. Ma a tárgyak megnevezése (terminus technicus) nyújt bizonyos tájékoztatást. Ha pontosak akartak lenni az összeírok, akkor bejegyezték a tárgy anyagát (réz serpenyű), ugyanígy utalás történhet a hasonlításon alapuló méretére (kis kádicska), az állapotára (ócska láda, omlott antalag). Az összeállítás alkalmával is jelentkezhetett bizonyos pontosságra törekvő igény: ennek megfelelően megjegyezték a tárgy funkcióját (kávés ibrik, pecsenye alá való vas). Jelezhették a műhelyt, ahonnan kikerült a tárgy (győri tál), a díszítettséget (arany csipkés főkötő). Néhány esetben a „paraszt" minősítő jelző (paraszt tál) is megtalálható. Voltak viseleti darabok, amelyek egyértelműen utaltak az egykori tulajdonos társadalmi helyzetére (rókás mente, fürtös guba), élet-minőségére (bőrös kanapé). Tárgyaink egymásmellettisége is fontos információkat hordozhat. így pl. feljegyezték, hogy mely tárgyakat találták a pitvarban vagy éppen a borházban, illetve a szobában elhelyezett ládában. A tulajdonos vagyoni állapotát minősítheti az, hogy milyen minőségű tárgyakat használt (cin gazdálkodó kanál), az is jelzés értékű, ha