Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány

Az adózó (zsellér) gazdaságok szarvasmarha és lótartásának adatai Evek 1816 1819 1820 1821 1822 Igás ökör 115 70 69 67 63 Fejős tehén 216 127 144 141 171 Meddő tehén 60 67 66 70 90 Növendék 104 5 4 4 4 Igás ló 47 12 20 20 17 E táblázat nem lehet teljes. Éspedig azért nem, mert kimaradtak belőle minden esetben a nemesek, illetve a városi polgárok, egyházi személyek. Esetenként kimaradtak a város különböző rendű-rangú tisztségviselői is. Pedig tudunk arról, hogy Szerviczky postamesternek 26 db-os gulyája legelt a tokaji pascuumon,

12 Lippai Istvánnak pedig 25 darab marháját tulajdon pásztora legeltette.

13 Az állattartás jellegére jellemző lehet a csordásnak a magisztrátus előtti panasza: „ . . . a bornyú csordába járó szamarak, kecskék, bárányok ki csapongásai miatt a bornyú csordát nem képes meg őriztetni.".

14 Sem a sertés- sem a juhtartásról nincsenek számszerű adataink, mert ezek az állatok Tokajban nem képeztek dicaalapoí. Forrásainkban elszórtan előforduló tények mégis azt bizonyítják, hogy sertéstartásról igen is beszélhetünk. Noha csaknem általánosnak tekinthető az a szokás, hogy idegenből vásároltak süldőt, malacot, hízott disznót (stb.). Az így vásárolt sertést ritkán továbbtartották, majd levágva percsenyeként értékesítették az országos vásárokon.

15 A történészek egyetértenek abban, hogy Tokaj-Hegyalján a borforgalom hanyatlása már a XVIII. század végén, a következő század elején éreztette kedvezőtlen hatását. Ennek ellenére éppen ezekben az évtizedekben duzzadt fel a város lakossága, s egy-másfél emberöltő alatt csaknem megduplázódott a település lélekszáma. z

Uo. Ir. 1824. Uo. Városgazd. szára. 1825. \jo. Ta. ül. iratok. 1836. 5

Uo. Több adat van a vásári pecsenyesütőkre vonatkozóan. Egész sorokat alkotnak ezek a vásárokban.