Tóth Péter: Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770 (Miskolc, 1991)

VÁLASZOK A KILENC KÉRDŐPONTRA

erdőnk lévén, tűzi és épületre való fát még eddig pénzen nem vettünk. Az urak engedelmébül mint egy három szekér szénát falu szükségére hogy kaszálhatunk, könnyebbségünkre van, hogy helyben malmunk van, mikor forog, másuvá nem kelletik menni. Nem is tudunk semmibül pénzt kapni, ha tsak szekerezésünkkel Miskóltzra s Rosnyóra, vagy pedig ezekbül a helyekbül ki járó bodnároknak napi szám ra nem megyünk. Elég fogyatkozásunk az, hogy két, három határban is kelletik marháinknak legelő földet bér leni. Szántó földeink az trágyázást meg kívánnyák, és hogy rétéinken által menő patak sokszor a zápor essőkben károkat okoz. V. Itten aki maga erejével dolgozik is urának magának, többet 2 5, 26 kila vetésnél nem tészen az három vetőben, de vadnak, kik 18 kilánál többet, mások 13 kilánál fellyebb nem tehetnek. De nagyobb részint semmit sem vetnek lakossaink, tsak mint egy seller képen lakván az ura portáján. Szénát pedig ki két, ki három, leg fellyebb négy szekérrel kaszállunk. Sarjút,, mikor az idő szolgál, kaszálhatunk. VI. A mint fellyebb is említénk, hogy sok úr bírja helységünk ket, úgy az robotázásunk is nem egy forma. Némellyek közülünk jobbágyok, s azok közül némellyeknél uraság marhái is vágynak, az ilylyetén jobbágy emberek szolgáltak uroknak, az mint az urak munkája kívánta, már többet, már kevesebbet és hol gyalog, hol pedig szekérrel. Az taxás emberek pedig, akiknek marhájok vagyon, van köztük, kinek negyven napra is fel ment szolgalattya, de nagyobb részint húsz napnál öt s hat nappal többet nem igen szolgáltak. Az gyalog is ki 12, ki 15 napokat, ki 6-ot. Jövetelünk s menetelünk felől mit tudunk szólani, mint hogy igen határunkon tettük a szolgálatot . VII. Dézmát szalmául szoktuk ki adni, némellyikünk hetedet, némellyikünk nyóltzadot. Ezen kívül semmi adózásokkal nem terheltetünk. VIII. Puszta ház hely helységünkben nintsen. IX. Az kik lakják ezen helységet, nagyobb részént szabad el menetelő emberek vagyunk, vágynak ugyan egy néhány gazdák örökös jobbágyok is . Signatum F. Nyárád, die 11-a Junii, 1770.